Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1888

gondoskodni, hogy az első és utolsó hatás még a kiejtésben is lehetőleg megegyezzen. Egy német születésű franczia nevelőnő után egy franczia születésű, vagy megfordítva, nem ajánlatos; épen úgy nem egy német születésű német tanitó után egy magyar. A genfi születésű franczia nevelőnők leginkább megközelítik a tiszta franczia kiejtést, de mégis találhatni beszédjükben németes vegyüléket. Sőt még ugyanazon születésüeknél is a kiejtés, hanghordozás külömböző lehet, ami épen az előbb mondott eredményre vezet. E fejtegetésből az is kitűnik, hogy legczélszerübb volna a kiejtés helyesen megtanulása szempontjából, hogy a franczia nyelv tanítására tisztán franczia, s a németére tisztán német születésű nevelők alkalmaztassanak, a cserénél pedig arra figyelni különösen, hogy a gyermekek oly helyekre adassanak, hol a lakosság is a lehető legkevesebb tájkiejtést használ, ismertem franczia nyelvtanárt — nem nyelvmestert — kinek mind módszere, mind a tanításban elért sikere méltók voltak nevéhez, s tőle nem egyszer hallottam, — s szava hitelességében kételkedni nincs okom — hogy legtöbb baja van olyan tanítványaival, kik német születésű franczia nevelőnőktől nyerték első oktatásukat. Az ilyeneket a megszokott rósz kiejtésről leszoktatni a legtöbb esetben nem sikerült, sőt akárhánynyal az egész tanítást újra kellett kezdenie, s még sem ért czélt. Ismerek tanulót, ki két évig volt egy bizonyos szepességi faluban, s a gymnasiumban nyolcz év alatt nem tudta leszokni, hogy haus-t ne hósz-nak ejtse. — Ez az emberi természetből önként következik. Sokkal köny- nyebben megtanulunk valami előttünk idegent helyesen, mint felhagyjuk és helyesen mondjuk ki a rosszul megtanultak Épen azért az idegen nyelvi első tanításnak, nem szabad — se módszer alkalmazásánál, legkevésbbé— schablonszerünek lennie; ha játszás utján sajátíttatjuk is el a nyelvet, arra kell törekednünk, hogy a kevés mellett a kifejezés és kiejtés korrekt legyenek.

Külömben, mint fennebb jeleztem, a kora gyermekkorban ily módon elsajátított nyelvismeretnek nagyon kevés jó hatása van, de annál több hátránya. Legtöbb esetben sem a nővén-