Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1888

átmenetet okadatolni, s esetleg az anyanyelvvel való rokonságot vagy külömbséget észrevenni tudja; hiánya: hogy nem nyújt kpllő képességet a nyelv szóbeli használatára; képesít a megértésre, főleg az Írottak megértésére, kevésbbé a megértetésre. A praktikus módszer előnye: a kapott szóbőség használata. ügyesség a beszédben; könnyű feltaláló képesség s annak kifejtése; hiánya a nyelv irodalmi használata, az Írott művek nem vagy nehezen megértése, a kifejezés- s legtöbbször a gondolat-szegénység; az összehasonlítás teljes mellőzése.

Epen ezért a praktikus módszer alapos ismeretet nem adhat; nevelő hatása vajmi kevés; az észbeli tehetséget, a gondolkozást egyoldalulag fejti ki, felületes gondolkozásra szoktat, mely a közéletben is meglátszik az egyénen.

Amint látjuk a két módszer úgy eljárásában mint végső eredményében külömbözik egymástól s az eredmény sem az egyiknél, sem a másiknál nem kielégítő, habár az elsőség a nevelést, gondolkozás kifejlesztését tekintve a theorétikus módszert illeti meg. S ha áll. hogy minden nevelési eszközök között a logikus gondolkozás kifejlesztésére legfőbb hatása a nyelvtanításnak van: kétségtelen, hogy ez csak a theorétikus módszerrel érhető el. Ezért fogadták el az iskolákban a nyelvtanítás eszközéül, mig a praktikus a magántanítás és tanulás körébe szorítkozott.

Az idegen nyelvek oktatását legtöbben a gyermekkor elején kezdik meg a praktikus módszer alapján. Azért nevelőnőket tartanak, vagy — mint itt nálunk is szokás — cserébe adják gyermekeiket. Mind a két esetben az eredmény kétes, a legtöbbször nem kielégítő, mert függ a nevelők lelkiismeretességétől s a helytől és körülményektől, a hova és a mikbe a gyermekek kerülnek. Az ily eljárásnak nevelő hatása nagyon kevés van, s a czél 90%-ban nincs elérve. S mégis, mert divatos, hajlandók vagyunk magunkat, illetve gyermekeinket a 10% valószínűségbe számítani. Ezt a szülői önzés természete megmagyarázza. Az eredményt nem kielégítőnek jeleztük, de nem a 10%ra tekintettel, hanem azért, mert nem nyújt biztos tudást, csak alkalmasabbá teszi a a növendéket a nyelvnek későbbi elsajátítására. A kapott szóbőség lassankint elenyészik; ha a nevelés nem folytonos,