Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1888

Jelentés as 1808 89-dik tanévről,

1. A hála és kegyelet szava.

A lefolyt tanévet azon nagy veszteségnek mélyen érzett súlya alatt kezdtük, mely a hazai közoktatásügyet Trefort Ágostonnak, mint m. kir. vallás- és közoktatásügyi minis- temek 1888. évi augusztus hó 22-én bekövetkezett halálával érte. Mindig leverő a gyász, általános, közös a bánat, ha a nemzetnek egyik nagy fia dől ki az élők sorából; mennyivel nagyobb, mennyivel közvetlenebb a fájdalom s egyszersmind az iskolák gyásza is, ha az elhunyt nagy férfiú évek hosszú során át volt a tanügynek fenkölt lelkű, széles látó-körrel biró vezetője, s a magyar nemzeti s tudományos műveltségnek zászlóvivője. És ha ismét az elköltözött nagy emberben, miként a mi tanintézetünk Trefort Ágostonban, különös pártfogóját, mondhatnám ujjáalkotóját veszité: méltán nagyon súlyosnak mondhatjuk a veszteséget, méltán ejthettünk köny- nyeket ravatalára, méltán rójjuk le a hála és kegyelet adóját, ha ünnepélyesen ismételten kijelentjük, hogy dicső nevének emlékezetét főgymnasiumunk mindenha hálás kegyelettel fogja megőrizni.

De volt a magyar hazának, a nemzetnek, a tudományosságnak, volt tanintézetünknek még egy másik nagy halottja is. Januárius hó 30-kán járta be a világot a hihetetlennek tetsző, megdöbbentő hir. hogy felséges apostoli királyunknak egyetlen fia, sz. István koronájának örököse, Rudolf trónörökös, a legmagyarabb királyfi, a tudós, az iró meghalt, meghalt irtóztatóan rejtélyes halállal.

Országokra terjedő volt e haláleset következtében az igaz gyász, és ez országokra, nemzetünkre terjedő mély gyászban

III.