Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1888
‘ »W í-vv.-- - ■■--»IT. Székfoglaló besséd. (Elmondotta: dr. Meskó László főgymn. felügyelő, az 1889. évi márczius 1-én tartott tanácsülésben.) Mélyen tisztelt főgymnasiumi Tanács! Kevéssel ez előtt ideiglenesen volt szerencsém e helyet az önök hívására elfoglalni, most, a pártfogóság kitüntető bizalma folytán, s a mély köszönet érzelmeivel szivemben úgy foglalom el, mint a nyíregyházi ág. evang. főgymnasium- nak a legközelebbi 6 évre véglegesen megválasztott felügyelője. Szemben a pártfogóság hívó szavával lehetetlen volt nem gondolnom arra, váljon csekély tehetségeim arányban álla- nak-e a reám váró nehéz feladatok nagyságával s váljon képes leszek-e megfelelni a várakozásnak, melyet — e valóban díszes hely — minden birtokosához joggal fűz a protestáns közvélemény. Két okból némultak el lelkemben a kételyek; elnémultak először azért, mert mint egyházamnak hű fia, kötelességemnek tartottam oda állani a helyre, hová a választó testület osztatlan bizalma hív, fegyelmet ismerő katonaként, ki habozás nélkül köteles a felsőbbség parancsa előtt meghajolni, — de elnémultak másodszor azért, mert jól tudtam, hogy az egyház vagy- iskola felügyelője, az önkormányzat elvére fektetett protestáns egyházunk alkotmánya szerint nincs arra hivatva, hogy, mint Atlas a földgömböt, az ön- kormányzat terhét egyedül viselje vállain, — ő csak első az egyenlőek között, kik vele együtt hivatvák a kormányzatra, nélkülök nem tehet semmi üdvösét, de velük és általuk mindent kivívhat, s mert ezek az egyház szine virágát képezik : mindenkor bátran számíthat protestáns szivük egész melegére, s erős lelkűk odaadó támogatására. Azok között, mik e megtisztelő állás elfogadására birtak, e két okon kivül
