Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1887

4

tója üdvözölhetem egyházi és világi hatóságaink képviselőit, a tisztelt szülőket, a tanügy barátait, és áldozhatok a múlt emlékének, röviden és hézagosán einlitvén fel — tekintettel az alkalomra és időre — főbb mozzanatait iskolánk történetének, hogy egy úttal, teljes jóakarattal, de ugyancsak nehány vonással jelezzem a jövőnek teendőit.

A mi iskolánkat nagyérdemű közönség! „nem hagyták jól a fejedelem-urak,“ — sem papi fejedelmeket, a minők közöttünk, protestánsok között egyáltalán nincsenek — nem tisztelhetünk alapítókként. Tanintézetünk újabb keletű s más alapokon nyugszik.

1806-ot Írtak akkor, a mikor 25 oszlop-férfia egyház- községünknek, kisebb-nagyobb összeget felajánlva, megvetette alapját annak az iskolának, mely kezdetben „professori iskolának“ neveztetett, ma azonban már fögyinnasiumnak hivatik. A hithűség, az elubbkelo protestáns egyházakkal folytatott nemes verseny, a hazafiság és nemzetiség eszméinek ápolása voltak a tényezők, mik iskolánknak életet adának. Világosan kitűnik ez állításom igazvolta azon liiványból, melyet egyházközségünk az első professornak: Farkas Andrásnak 1806-ban kézbesített, megkövetelvén tőle, hogy „az eredeti hithez szorosan ragaszkodjék; — hogy az orthodoxa theologiát, a mi evangéliomi theologiánkba még eddig be nem vett előítéletek mellőzésével“-— adja elő; — „de mindenek felett kívánjuk — úgy mond — a honi nyelv gyakorlását és tanítását.“

A mit az el ídök kívántak, azt az utódok teljesítették. Mig ugyanis a professorok, mint lelkészek, evangyéliomi szellemben hirdették az igét erős fundamentomon és hatalmas pilléreken álló köbül épült házában az istennek; addig ugyanazon férfiak, mint tanárok, vályogból összerakott szerény hajlékban, majd bérelt helyiségben ápolták a hazafias érzést, a nemzeti szellemet azon felül, hogy tanították mindazon tudományokat, melyet e korban, más hasonnemü intézetek előadtak. Hivatalos jelentések, ezek között Szabolcsvármegye egykori alispánjának szolnoki Jármy Imrének 1886-ban kelt nyilatkozata, s az a tény-körülmény, hogy nevezett alispán,