Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1887
környező kerete szoros összefüggésben és kölcsönhatásban állanak egymással, kivánom, hogy város és főgymnásium egymás czéljait elősegítve, hassanak egymásra üdvösen, s ha gyűrűhöz szabad hasonlítanom városunkat. legyen főgymnásiumunk e gyűrűben a drága kő. mely nemes ércz- alkotta keretében biztos és kellemes otthonra találjon, s a tudás sugarait sűrűn lövelje szerteszét. Kivánom, hogy e sugarak fényét áhítozzak népünk azon rétegei is, melyek ezen intézmény iránt eddig sajnos közönyt tanúsítottak, nehogy beteljesüljön rajtunk az Írás e szava: ,,elvész a nép, amely tudomány nélkül való“. S bár távol van tőlem minden szűkkeblüség, s bár azt tartom, hogy minden iskola első sorban a hazának nevel hű tiakat, kitűnöm mégis, hogy e főgymnásium növendékei - bár messze vesse őket a sors — véssék emlékükbe városunkat s viseltessenek iránta oly érzelemmel, a milyent városunk táplál irántuk s iskolájuk iránt; kivánom, hogy város és főgymnásium olvadjanak össze emlékezetükben egy fogalommá, s ha alkalmuk nyílik, tanúsítsák ezen közös emlék iránti hálás érzelmeiket tettekben is. Éljen, nőjjön és virágozzék főgyhnnásiumunk az idők végtelenségéig; örömünkre nekünk, s üdvére a késő századoknak! Ennek befejeztével Pornbszki Pál tanár szavalta el ódáját: „lm áll tehát, mit annyi szív óhajta, De hajh ! kevés csak. ki remélni mert; lm áll tehát s bár nincs beszédes ajka, Némán kiált: a munka ér sikert! S mi áhítattal most kehiére gyűlünk, Ajkunk zsolozsmás, hálatelve szívünk, S örömre gyulva mondunk szent imát, Felavatván a tudás templomát. Nyírség homokja fogja fel a hangot, Szőke Tiszának hírül elvigye, S ahol magyar kéz túr még ősi hantot, Dobogjon meg a szentelt föld szive ; Ne alkotásunk nagyságát, csodálja, — Nekünk nagy ez, csak porszem a világba’ — De, hogy korát megértve a magyar, Hitét se hagyja s győzni is akar. A kultúrának büszke jelszavával Szállt síkra a föld minden nemzete, És eltiporja, útjában ki állva, A küzdelemre még nem ébrede. A négy folyó és három bérez lakója Ha még nem ébredt, őt csak Isten óvja. De ime eszmél, harczol mindenütt, Hol a küzdésnek szent órája üt.
