Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1883
zésót, minek elérhetésére egy alkalmas uj épület emelése legelső szükség gyanánt jeleztetett. A szükséges munkálatok előkészítése és a kivitel módozataira vonatkozó javaslattétel végett az isk. tanács kebeléből egy bizottság küldetett ki; tagjai voltak az elnökségen kívül T)r. Meskó Pál. Somogyi Gyula, Dr. Meskó László, Bencs László, Májerszky Béla, Martinyi József, Leffler Sámuel, gymn. igazgató úgyis mint jegyző. Ezen bizottság „szervező11 b. név alatt működött, számos ülésben tanácskozván a kérdés sikeres megoldása felett. Ugyancsak a fentebbiek, Bazár István ig. tanító és Kerekrétliy Miklós hozzá javulásával „gyűjtő bizottság“ elnevezés alatt külön tanácskoztak a felett, hogy a társadalmi utón eszközlendő g\ üjtések által mennyiben lehetne a gymnasium fejlesztését előmozdítani. Sokoldalú alapos megvitatás után, miután időközben szakértői vélemények alapján figyelemmel voltak az iránt is, mennyire lehetne a jelenlegi iskola épületet átalakítani és felhasználni, s miután a városi épitész-mérnök Horváth Gyula ur által évekkel ezelőtt kidolgozott épület terv és költségvetés mellé még egy újabb, kevesebb költségbe kerülő tervet ugyancsak nevezett mérnök által készíttetett, kinek dicsérendő készsége méltó elismerést érdemel — munkálatát közvetlenül az egyháztanács elé terjesztette. Az egyháztanács 1883. sopt. 30-án saját kebeléből számos tagot küldött ki. kik a fentebb elősorolt isk. tanácsosokkal „vegyes bizottság “ czimen ez ügy elintézésére teljes önállósággal felruházott hatáskörrel lettek kiküldve. Ez magáévá tevén az iskolai tanács javaslatát s ennek alapját képező elveket, elhatározta, hogy ismét oda fordul, honnan iskolája léteiét nyerte meg, Nyíregyháza város képviselő testületéhez, a felállítandó uj épülethez szükséges költség egy tekintélyes részének megnyerése iránt. A kérvény szövege igy hangzik: Tekintetes városi képviselőtestület! Nyíregyháza városa fenkölt gondolkodásának, virágzását leginkább biztositó nemes elhatározásának adta kétségbevonhatlan jelét a múltban akkor, midőn a városi tanügy oltárára nagyobb
