Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1883

Függelék,

Emléklap tanítványaimnak.

Születésnapom évfordulója alkalmából irántam kifejezett vonzalmatokéit ez ,,emléklapot“ adom viszonzásúl.

Meg van rajta irva, hogy a hiú gyönyörök csábitó szavára ne hallgassatok, szeressétek és kövessétek az erényt; amaz korán a sírba, emez mindig örök boldogságra vezet. Kiemelem a dalt és költőt, mint a szív ártatlan örömeinek kifejezőjét s mindenek felett láthatjátok a „Költözőkből“, hogy az istenben vetett szilárd bit és a megkezdett pályán tanúsított állhatatos kitartás, biztosan czélhoz jutni segítenek.

áa iíjalr.

I

yöjj! siessünk csörgedezve Elbolyongni a völgyekbe.“

Mond a kis patak társához.

A völgy virágillatot hoz!

Virányos völgy,

Zengő madár,

Lombos erdő,

Cserje, fűszál,

Éltető nedvünkre rég vár!

„Óh várj meg, mond az ifjú társ, Még nagyon kicsinyke habunk; Eltévednél lenn a völgyön,

A verőfényes mezőkön.

Kéjvágyó napsugár elől,

— Mig termeted nagyobbra nő — Rejtőzz el a hűvös árnyban;

Majd a mosolygó viráuyban

4