Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1877
5 a kívánt munkálatra f. é. pünkösdim 2-ik napjára összehívtam. Ezen határozatot a nemes ecclesiának tudtul adván, felszólítom a ns. ecclesia elöljáróit, hogy akkoron a küldöttség előtt jelenjenek meg, szives indulattal maradván a nemes ecclesiának, Dadán, april 24. 1841. lekötelezett szolgája Jármy Imre, alispán.“ Az alispán ezen levele egyházunknak nehezére esett, több kifejezését az alispánnak kifogásolta is, s a convent határozatából egyedül Kralovánszky András jelent meg a küldöttség előtt, ki átolvasta ott a főpásztori levélnek magyar fordítását és néhány iskolai gyűlés határozatának kivonatát. A küldöttség értesülvén a dolgok mibenlétéről, a megye teljesen informálva lön; egyházunk pedig, hogy jobban meggyőzze a közönséget, miszerint nem képezik iskoláink a panslavismusnak gyupontjác — bár a városban e nemű tendentiának már voltak liivei — 1841. máj. 26. tartott ülésében elhatározta, miszerint a téli és nyári vizsgákra rendes meghívókat nyomat, a mit meg is tett, mely meghívókból a legközelebb megtartott nyári vizsgákra, Jármy Imre alispánnak 6 példányt küldött. A mennyiben ft. Joseífy superintendens neve és levele előjött, megjegyezzük, hogy a főpásztor 1840. dec. 6. 1839. sz. alatt egy latin nyelven fogalmazott levelet valóban küldött az egyházhoz, melyben tanítóinkat paranesolólag eltiltja a vallásnak magyar nyelven való oktatásától. E levél az, mely a megye közbelépését eredményezte. Visszatérve iskoláinkban divó tanrendszerre, megemlítendő, hogy egyházunk körében sokat foglalkoztak az u. n. zay-ugroci tanrendszerrel is, azonban ez itt be nem vétetett, sőt a negyvenes évektől bizonyos hanyatlás vala észrevehető e tekintetben, a mi annak tulajdonítható, hogy az iskolák körében ezen elv lön uralkodó „quod cuique libet.“ 1851. april 15. tárgyaltatott végre a kormány által kiadott: „Obligativ-Gimnasial-Schulban“ egy bizottság által, melynek: tagjai voltak, a lelkészek és felügyelőkön kívül: Kralovánszky András, Meskó Pál, Draskóczy János, Juhász Mihály, Juhász Dániel, Barta Sámuel és Maczkó kurátor. E bizottság kimondá, miszerint az uj tanterv igen nehéz, sőt kivihetetlen, és olyan, mely mind az oktatókat, mind a tanítványokat nagyon terheli; továbbá igen költséges és olyan, a mely által „a tanulás és iskoláztatás gátlása czéloztatik.“ Ezen leckerend tárgyalása az utolsó momentum régibb tanintézetünk történetében — mert a Thun-féle organisatio folytán — amint jelezve volt— az iskola megszűnt, hogy 1861. megifjodva, szervezve, a kor, a magasabb műveltség és nevelés igényeinek megfelelőleg — újra megkezdje áldásos működését. Említők a tanoda feletti felügyeletet. A mi a tanoda feletti helyi kormányzatot illeti, azt az egyház és város előkelő tagjai — ezek tulnyomólag ecclésiánk hívei valának — a lelkészekkel és magával a professorral gyakorolták, egészen 1820-ig, a mikor is, különösen Schulek Gáspár lelkész unszolására — egy hat tagból álló első e nemben — iskolai tanács alakult, „iskolai igazgatóság“ czim alatt, azon czélból, hogy e testület „mint tulajdonképeni felügyelői és gondviselői“ az iskolának, a netalán felmerülő szükséglet, hiányokat constatálván az egyházi közgyűlés előtt tegyenek jelentést. Tagjai e felügyelőségnek: Sexty András, Dióssy Tamás, Draskóczy János, Kralovánszky András, és Benedikty János valának, kik azután közös megegyezés után ültek össze, legtöbbször az egyházi inspector elnöklete alatt. — 1813-tól már a presbytérium választja az inspectort éspedig szavazattöbbséggel. így választatnak meg felügyelőül: dr. Benedicty Dániel, dr. Pozsonyi János, Kralovánszki András, Draskóczy János, dr. Kralovánszky Lajos, Kovács Ferencz, Májerszky Lajos. Hogy e felügyelőség különösen az elemi iskolák érdekében állíttatott fel, az a korbeli iskolai jegyzőkönyvekből kétségtelenül kitűnik; de hogy e testületnek jóhatása volt a professori iskolára is, az is bizonyos, bár — mint fentebb említve van a professor mint lelkész is egyszersmid, egyúttal felügyelője is volt iskolájának — mig nem 1831-től a választott iskolai felügyelők hatáskörükbe a professori iskolát is bevonják. A felügyelőségre vonatkozó adatok felemlitésével befejeztük rövid és vázlatos történetét a professzori iskolának. Miolőtt azonban az újjá született gymnásium történeténék vázolásába fognánk, megemlítjük még, hogy 1843-ig a tanodának, illetőleg a prfessornak semmi tudományos gyűjtemény, könyvtár, nem állott rendelkezésére, pótolván azt egyesegyedül néhány a professor tulajdonát képező, és az Andaházj^-Szilágyi-féle alapítványból megszerzett tankönyv, — a tábla meg a kréta. 1843 azonban „dimidium facti, qui bene coepit habet“ elv szerint egy könyvtár megalapítását, indítványozza Miklóssy Sámuel lelkész, mely indítvány elfogadtatván, Kralovánszky Lajos, iskolai feliig-j^elő, Kralovánszky András, egyh. felügyelő és Farbaky Dániel lelkész aláírásával következő felhívás bocsáttatot ki: „A helybeli sz. egyház kilencz iskolai könyvtárának gyarapi-
