Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1877
9 vezettessék, hogy az igaz vallás ismerete és erkölcsi szép szerénység mindenekben kitűnjék. A többi tanulmányokra pedig akként fordittassék gond, a mint azt az idő szelleme és t. ur bölcs belátása fogja javallani; de a honi nyelv gyakorlását és tanítását mindenekfelett kívánjuk. Mig rhetorok és syntaxisták elegendő számmal nem lesznek, addig "a grammatika tanítása is t. urra bizatik; az alsóbb iskolák igazgatását is.— nem rekesztvén ki a helybeli lelkészek, mint természetes iskolafelügyelők befolyását — a t. urnák ajánljuk.“ A hívány fentebb idézett pontjait bővebben azért is idéztük, mert abból az is kitűnik, milyen tanintézet felállítását czélozták híveink. így szabályoztatván az egyház, az elöljáróság és professor közötti viszonya, meghivatni rendeltetett Farkas András, rozsnyói oktató, kihez elküldettek Nagy Sámuel és Mányik Péter. Farkas a meghívást el nem fogadta, s azért a küldöttség Karlövszky József eperjesi proíessort (szül. 1780. márc. 18. Lipóczon, Gömörme- gyében) hívta meg, ki, engedvén a személye iránt nyilvánuló bizalomnak, hivatalát 1806. el is foglalá s viselé azt 1815. évi február haváig, a mikor is Bozsnyóra ment oktatónak, innen pedig Csehiekre lelkésznek, a hol meg is halt mint kiérdemült főesperes 1836. Karlövszky elfoglalván hivatalát, küzdve a kezdet nehézségeivel, hiványa értelmében járt el; azaz tanította a grammatistákat, donatistákat, syntaxistákat és rhetorokat (öt osztályban), azt vélvén — a mint ő magát kifejezi — „hogy igy valami hasznos dolgot teend.“ Minthogy pedig az iskolai épület még készen nem volt., addig a Fitkonidesz-féle 1814, számú ház a kállai utczán — jelenleg Kralovánszky-féle ház — bérelletett ki évi 50 írtért. — Azonban két év eltéltével Karlövszky azt tapasztalta, hogy ő ugyan terhes munkát végez, a nélkül, hogy „tanítási módjából“ a tanulókra haszon háramlanék, és „hogy képes lenne javadalmaiból megélni.“ Azért is 1808. szept. 11-én levélben megkeresi az egyházat, hogy 1) a rhetori osztály tanítása alól felmentessék, és 2) fizetése javittassék. Hogy mi sikere lett Karlövszky levelének, kinyomozni nem lehet; annyi bizonyos, hogy a rhetorika megszűnt, valószínűleg azért, mert tanítványok nem jelentkeztek, és hogy Karlövszky 1812. julius havában hivataláról lemondott, hogy azt — „megváltozván a körülmények és iránta volt indulatok“ — újra elfoglalja, s viselje 1815. febr. 15-ig, a mikor is egyházunk és iskolánktól búcsút vett, hogy rozsnyói professori állását elfoglalja. — Karlövszky Nyíregyházáról eltávozván, helyét ideiglenes minőségben Király János foglalta el, mígnem Gronell Sámuel, helybeli lakos. Német-Lipcsére küldetett Greguss Tamás tanító és segéd-paphoz, őt a „professori iskoläkoz“ oktatóul meghívandó. A meghívó levelet, melyet Gronell magával vitt, Greguss elfogadta, de kérte az egyházat, hogy uj hivatalát csak májusban foglalhatja el, mivel N.-Lipcsén a tanévet beakarja fejezni. S valóban Greguss T. 1815. május 8-án jött csak Nyíregyházára, s hivatalába május 11-én igtattatott Schulek János lelkész által. Nem a legérdektelenebb adat, hogy Greguss hivatalba vezetése alkalmából Gronell útiköltség fejében 20 ortot kapott; hogy a fuvar és beigtatási lakoma 256 frt 16 krjába került egyházunknak, és hogy akkor is midőn (Jreguss kápláni hivatalába bevezettetett a költség „felment 45 írtra.“ Greguss Tamás (szül. Nyíregyházán 1768. nov. 5, meghalt ugyanott 1825.) 1815. elfoglalván hivatalát, az egyház által hangsúlyozott szellemben és irányban kettős minőségben működött. Átvette a Karlövszky tanítványainak vezetését és oktatását s aztán, különösen 1820-ban „nagy erőltetéssel tölté ki, mint segéd lelkész, a prédikátori hivatal hiányát.“ Az egyház nem is maradt méltánytalan Gregussnak különösen mint segéd lelkésznek működése iránt, a mennyiben neki „példás hűségéért“ 200 frtot szavazott meg, s 1823. april 2-án, tartott gyűlésben őt eleinte segédnek harmadik prédikátori czimen, később pedig 1824. Schulek Gáspár lelkésznek pozsonyi theologiae professornak megválasztásából eredő lemondása után, april havában második rendes lelkésznek megválasztotta, ellátván őt külön híványnyal. Greguss lelkészszé választása után az egyház, a „professori hivatalra“ és „próba tétel végett“ a következőket jelölte ki meghivandóknak — 1823. jul. 1. tartott ülésében: Hlovik Jánost, Gál György és Czirbesz Jánost, módosíttatván ekkor újból s pedig előnyösen a professor hiványa. Hlovik János „a próbát le is tette,“ azaz végezte az isteni tiszteletet, aug. 17-én; azonban az ösz- szeült presbyterek hivatkozva azon határozatra, melyszerint Kovács Mihály és Benkő István egyháztagok a Tiszolczon superintendensi káplán minőségben működő Gál Györgyöt is próbára meghívni kiküldettek, — a.
