Evangélikus gymnasium, Nyíregyháza, 1872

9

czélszerűnek addig más után kapni, mig az első sincs kellőleg betetőzve és biztositva, mert aki sokat markol, rendesen keveset szőrit, és non minor virtus quam parare est parta tueri, nem kisebb érdem megtartani a szerzeményt, mint újat szerezni, helyzetünkben annyival inkább, mert, egy közoktatás- ügyi miniszter szavait idézve : „a gymnasium és a reáltanoda feladata ugyanaz, csak hogy külön eszközökkel működnek a közös czél elérésére. Az egyik a régi nyelvek művelése, a mathematika s a természettudomány által, a másik az uj nyelvek és szintúgy a mathematika s a természettudomány által.“ Idővel talán szükség lehet rá, de most a költséges áthozatallal egy történeti emlékű városát megyénknek megfosztottuk volna egyetlen nagyobb művelődési eszközétől, anélkül hogy mink lényegesen nyertünk volna valamit.

A rendezett pénzügyi viszonyok után törekvő irány tehát nem szoríthatja sarokba a nép szellemi érdekeit, azon elvet tartva szem előtt, mely egy egyszerű -hellén mondatban igy hangzik : „boldog a kinek van vagyona és esze, mert arra fogja felhasználni vagyonát, a mire legjobban teheti;“ a másik pedig igy szól : „a vagyon ész nélkül olyan, mint a szilaj ló gyeplő nélkül;“ tegyük hozzá, elragadja az embert.

Ezen, leginkább helyi viszonyokból folyó és helyi érdekeinkre vonatkozó észrevételeinkért bocsánatot kérve, térjünk már most a czikk czimsorában kifejezett feladatunkhoz.

Múlt évi szeptember 1-sőjén kezdődtek a beiratások ezen tanévre. A tanulók most sem gyülekeztek pontosan a kitűzött időben, mert még 10-én is a létszámból csak 121-en voltak beirva. Szintoly sajnos azon körülmény, hogy a fiuk nagyrészt szülőiktől nem kisértetve szokták magukat bejelenteni. A tan- dij beszedését az eljárás egyszerüsitése és a szülők kényelme tekintetéből az iskolai tanács ettől fogva az igazgatóra bizta.

Ugyanezen hónap elején egész csendben megkezdődtek a rendes előadások még a régi épületben, melyből a hónap végével átköltöztünk az ujonan szerzett, több teremmel ellátott