Evangélikus gymnasium, Nyíregyháza, 1872
6 szerű és törvényszerű azon követelés, hogy a szüle saját gyermekeiről minden tekintetben gondoskodni tartozik, természetes következés, hogy valamint ő nem fizet tandijat másért, úgy az ő gyermekeiért se fizessen tandijat kivüle senki más, nevezzük azon mást akár államnak akár egyháznak, mert mindkettő csak más egyesektől szedett adójövedelemmel rendelkezik, és azoknak mint elvont fogalmaknak pénzük nincs. Nálunk egy elemi iskolás fiúnak egy évi tanittatása kerül mérsékelt számitás mellett 9 frtba. A fiú 1 frt tandijat fizet. Világos, hogy szülei 8 frt ajándékot kapnak az egyháztól; ha két testvér jár iskolába 16 frtot, három testvér-tanuló után 24 frtot, legyen bár 20, 100 vagy 1000 holdnyi birtoka, s egyéb vagyona, az mindegy, az atya jólélekkel takarítja meg az egyháztól nyert 8, 16, 24, stb. frtot, még a mellett saját meggyőződése szerént talán buzgó evangélikus, patronusa az ecclesiának, iskolának, iskolatanitóknak, szerepel, rendelkezik az egyház ügyeiben, és panaszkodik az egyház szegénységén. De azt fogja felelni talán valaki: az egyházba is fizetek évenként aránylag még akkor is ha gyermekem nincs az iskolában. Kell is hogy fizessünk tisztelt egyháztag azon egyháznak, melyhez tartozunk, ha akarjuk hogy legyen, de még sem követelhetjük, hogy az egyház ezért szellemi adományain kivül még gyermeknevelési nagyobb költségeinket is viselje és fedezze. Kimondom nyiltan, őszintén, mert meggyőződésem szerént ebben látom egyházam és nemzetem jövőjének biztositékát, hogy ha akarjuk a czélt, akarnunk kell az eszközt; ha akarjuk népünk mivelődését, hogy ne legyen nyers, tudatlan, de a minőnek lennie kell, a minket környező előretörő, terjeszkedő nemzetek közt, — akarnunk kell az iskolákat, tehát a tandijakat, s ez esetben nem fogunk any- nyit panaszkodni egyházunk szegénységén. Ki a nép nem fizető hajlamainak liizelegve ellenkezőt állit és cselekszik, bár a nép barátjának hiszi és vallja magát, ellensége az annak. Igen i§ mulaszthatlan humanus és keresztyényi köteles-
