Evangélikus algymnasium, Nyíregyháza, 1865
7 Forduljunk inkább ezen fenhéjázása daczára bensőleg üres és többé fel nem tartható felfogástól amaz ellenvetésnek azon hibás nézetéhez és utógondolataihoz, melyek néha a kiváltságok elleneinél is. találhatók, kiknél tehát egyedül logikai tévedés, nem pedig szántszándékos, romlott és önző elveket eláruló sophisma forog fen. Egyik itt felemlítendő utógondolat az: hogy szükséges és boldogságvisszás aránylatu két dolog, azaz, hogy az ember annál boldogabb, minél kevesebb, ellenben annál boldogtalanabb, minél több szükségei vannak. E nézetet, mindazon ünnepelt tekintélyek daczára, kik terjesztették, vagy mellette nyilatkoztak, tévesnek kell nyilvánitanom Mert ha csakugyan úgy állna a dolog, akkor a halottak nyilván a legboldogabbak lennének, miután egyáltalán nincsenek szükségei. Szoktuk is ugyan mondani, hogy a halottak legboldogabbak, de hinni — nem igen hisszük, mert aránylág nagyon kevesen törekszenek a holtak boldogsága után. Tudja azt mindenikünk, általán a boldogságnak, vagy boldogtalanságnak megfelelő állapot csak az élő, érző szív tulajdona. Amennyiben már most a szükségek hiánya a boldogságot végkép kizárja: következik, hogy a kinek kevesebb szükségei vannak, aránylag kevésbé boldog annál, kinek több szükségei vannak, feltéve, hogy mindkettőnek szüksége egyrangu, az illető két egyén természetéhez egyenlő mértékben szabva és hogy e szükségük mindkettőnél ki elégít te tik, miből aztán épen a boldogság érzete fejük. Már most való ugyan, hogy a jólét, a boldogság érzete a szükségek szaporításával csak egy bizonyos pontig tart egyenlő lépést, e pontnál egyetértésük megszakadt, és a szükségek ezentúli szaporítása a boldogságnak épen ellenkezőjét, lelkifásultságot, undort és életuntságot eredményez. Azonban, ámbár való, hogy a legnagyobb boldogtalanság ama lelki állapotai csak a polgárisuk világban fordulnak elő, még sem szabad a műveltséget, a nevelést okozni és vádolni. A helyes nevelés, a műveltség és polgári- sodás szaporítja ugyan a lelki szükségeket és fogékonyakká teszi az embereket oly élvezetek iránt, melyek hiányát ezelőtt nem érezték; de másrészt arra is tanít, hogy kell bizonyos durva, testi és lelki épséget veszélyeztető, élvezetek ingereinek ellenállani. Tehát ebben a tekintetben a szükségeket nem szaporítja, hanem ellenkezőleg számát lejebb szállítja. Azután meg a durvább élvezetek helyett összehasonüthatlanul becsesebbekkel és tartalmasabbakkal ajándékoz meg, és a mellett a pol- gárisodás örvényeire, zátonyaira figyelmeztetvén, a boldogság bizonyos közép útját jeleli ki, mely megelégedett, öszhangzatos életre vezet. S igy a m i v e 11 ember v é g h e t e 11 e n ü 1 b o 1 d o g a b b, m i n t a hasonló körülmények közt durva és műveletlen. Erre elleneim azt felelik: megengedjük, hogy a dolog úgy áll, de avval nincs megczáfolva, mire ellenvetésünkben a fősulyt fektettük, hogy t. i. a műveltség általánosítása a népben uj, (ismeretlen élvezetek utáni sóvárgást ólt, s módot nem nyújt ezen uj szükségek kielégítésére. Mi erre azt válaszoljuk', hogy ezen a műveltség ellen felhozott vád az igazi, alapos, rendes oskoláztatásra fektetett műveltség rágalmazása. Tudományosan alaposan müveit emberek mindenkor fe 1 küzdik magokat, ha születés és életviszonyok a legalacsonyabb polezra állították volna is. Való ugyan, felületes ipar-lova- g o k, kik csak a műveltség látszatát sajátították el, szerencsés kezdet után is rendesen szomorú véget érdek, — hanem valódi müveit emberek megszerzik mindenkor és bárhol az elélhetésre és boldogulásra szükséges eszközöket, és nevüknek — legalább a valódi müveitek előtt — becsületet vívnak ki, ha mindjárt pályájukat „semmivel sem“ kezdték is. Sőt, mi több, az alapos műveltség aránylag a legbiztosabb vagyon, e kiíejezést nem képes, hanem legszorosabb értelmében véve is. Minden más vagyon, mely a külső világ bizonyos tárgyaiban fekszik, mint földbirtok, pénz, sat. oly természetű, hogy tőkéstül-kama- tostól elveszhet; a műveltség birtokánál ellenben csak a netalán gyűjtött kamat mehet kárba, a tőke gazdájának mindig megmarad, tolvajok, csalók, bukások, kedvezőtlen viszonyok meg nem foszthatják tőle. Nem láttuk-e ezerszer, kivált az utóbbi időben? mihelyt a szerencsétlenség a műveletlen
