Evangélikus algymnasium, Nyíregyháza, 1865
4 mert tanultabbak, okosabbak, munkásabbak nálunk. Mindenek előtt az oskoláztatás, a neveltetés hiányzik a magyar népnek; tehetsége, felfogása, u. n. természetes esze van mindenhez, miben más népek és nemzetek fölöttünk állanak. Ne csalódjék senki helyzetünkre nézve! Semmi sem bizonyosabb, minthogy addig, mig fiainkból nálunk különb embereket nem nevelünk, hazánk nagyszerű jövőjéről szóló ábrándjaink, épen csak — ábrándok, szép, de hiú álomképek, melyek józan gondolkozásra, világos öntudatra ébredéskor nyom és hatás nélkül eltűnnek. Mertgyer m ekeink a h a z a j ö v ő j e! Sok vérmes hazafi, ki nem tudja, hogy a legfényesebb czélokat is csak a gondosan választott, gyakran nagyon egyszerűeknek, vagy épen kisszerűeknek látszó, eszközök megfontolt és erélyes felhasználása által érhetni cl, hazánkat az által szeretné egyszerre nagygyá tenni, hogy valami rendkívülit, valami hallatlant vigyünk véghez (bár meg sem mondhatná, miben álljon az.) Mások megint azt várják, hogy hazánk egy szép tavaszi reggelen egyszer csak magától fog kinyílni és virágzásnak indulni, mint a pünkösdi rózsa; vagy pedig hogy hir, kitüntetés és dicsőség előbb utóbb — bajos a napot közelebbről meghatározni — ránk fog szállani, mint egy ragyogó arany felhő és mi hirtelen oly fényben fogunk állani, hogy az egész világ felénk fordítja bámuló tekintetét. Hasztalan rajongás! Hiában való sóvárgás! Régen elmúlt, vagy talán soha sem is volt azon idő, midőn egyes rendkívüli tett valamely nép számára a világ előtt a nagynak nevét bírta kivívni. És mi lenne azon tett? Háború? A jelenkor a népek nagyságát nem az elontott vér mennyisége, vagy az elpusztított vidékek területe, hanem abéke mesterségeinek állapota szerint határozza meg. Már pedig a béke mesterségei csak oly népnél virágozhatnak, melynek minél több tagja van szoktatva rendes, rendszeres és kitartó munkához, minél több egyest pedig ily munkára szoktatni és képesíteni egyedül rendszeres nevelésnek sikerülhet. Ki ezen kétkedik, ki a nemzeti nagyiét és az oskolák közti összefüggést nem esmeri, hasonlítsa össze egyrészt Némethon, Észak amerika, Anglia nevelő-intézeteit ezen országok irodalmával és művészetével, iparával és kereskedelmével, tekintse másrészt Európa keleti tartományainak elhagyott állapotát és e tartományok oskoláit. Ez máskép nem is lehet. A ki a béke mesterségeinek akár melyikébe előbre haladni akart, ha csak annyira is, hogy a polgárisuk világ munkásaival a versenyt kiállhassa: abban nemcsak a munka szeretetet kell felébreszteni, hanem vajmi sok mindenfélére kell azt tanítani, mennyi szabályt és törvényt kell vele megösmertetni, mennyi ügyességben, apró és nagy mesterfogásokban kell gyakoroltatnia! És miután egy nemzetet csak széles körökben hullámzó törekvés és iparkodás tehetnek nagygyá, mily más utón nyerhetnék e nemzet számos tagjai a kellő kiképzést, hacsak nem rendes oskolák által? Hogy lehetne a nemzeti nagy léthez vezető tömeges haladást máskép megindítani, mint nevelő intézetek által ? Ki pedig azt hiszi, hogy hir, név, dicsőség magától fog minket felkeresni, csak azért, mert magyarok vagyunk, mert ideje, hogy hazánk valahára felviruljon, vagy mert egy ezer éves szenvedés által kiérdemeltük azt: az gyermekes álláspontján nem tudja, hogy magában véve egy nemzet sem nevezhető sem kicsinynek, sem nagynak, nem tudja, hogy nemzetek és tartományok nem virágbimbók, és hogy nem az idők az embereket, hanem az emberek az időket teszik nagyokká; félre ösmeri, hogy nem mi mostan élők szenvedtünk ezer évig, hogy e világon mindenkinek önmagáért kell szenvednie és hogy különben is hir-név, dicsőség nem a szenvedések, hanem a tettek után járnak, ezeket keresik fel és kisérik. Ha nem leszünk egyéb is, mint csupán magyarok: soha sem fogunk a világ előtt becsben állani t Hazánk soha fel nem fog virulni, ha nem leszünk hü és gondos kertészek, kik ápoljuk a virágot és fejlődése körül fáradozunk; és az egri nevet soha ki nem vívjuk magunknak, ha nem — vívunk, ha ki nem lépünk a tett síkjára, s a polgárisuk nyugat-európai népekkel meg nem kezdjük az ipar, kereskedés,
