Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
8 Fodor István megjegyzi, hogy az Urál nem alkotott választóvonalat a régi népek települései között (amit az obi-ugorok esetében igen jól igazolhatunk), így ott feltehető, hogy bizonyos finnugor, illetve uráli népcsoportok a hegységtől keletre éltek, s ebben az esetben ott a szamojédok elődeinek a lakóhelyét sejthetjük (Hajdú 1953a: 21). A szerző tehát a 19. század végén még F. Th. Koppén által megalkotott elképzelést követi, amely szerint az uráli (finnugor) őshaza az Urál-hegységtől nyugatra lehetett. (Koppén azonban a finnugor és az indoeurópai nyelvcsalád rokonságának híve volt.) Ez az elgondolás a 19-20. sz. fordulójától igen népszerű volt még ebben az időben is mind Finnországban, mind hazánkban. Igaz, Hajdú dolgozatában felsorakoztatja a Köppen-féle elmélet ellenérveit is, amelyek a szakirodalomban napvilágot láttak. (Az ellen az állítás ellen tudniillik, hogy a méhtartás csak a 18. századtól volt ismert Szibériában. Koppén ugyanis elméletét főként a finnugor és indoeurópai nyelvekben meglévő ’méh’ és ’méz’ szavak tanulságára alapozta, amelyek véleménye szerint csak az Uráltól nyugatabbra kerülhettek e nyelvekbe.5) Emellett Hajdú kitért még S. P. Tolstov abban az időben közismert elméletére, amely szerint az uráliak őseit az Arai-vidéki kelteminári műveltség népességében sejthetjük, akik a fentebb körvonalazott területre vándoroltak az újkőkor hajnalán. Hajdú megjegyzi, hogy e régészeti megalapozottságú elgondolást a nyelvtörténeti vizsgálatok nem erősítik meg (Hajdú 1953a: 22). Hajdú ezek után jellemezte a finnugor kor gazdálkodását, társadalmát és műveltségét a szókincs tanulságai alapján, majd a hagyományos elgondolást követve a finnugor egység felbomlását a Kr. e. 2000 körüli időre keltezte (Hajdú 1953a: 40). A már felbomlott finnugor egységből alakult későbbi csoportok közül a szerző - érthető módon - a legtöbb figyelmet az ugoroknak (a magyarok és az obi-ugorok elődeinek) szenteli, bár a többi (finn-volgai, permi és lapp-szamojéd) csoport történetének alakulásáról is fontos megjegyzéseket tesz. E népcsoportok térbeli elhelyezkedését térképen ábrázolja Véleménye szerint az ugorság szállásterülete a Káma középső és a Bjelaja alsó szakaszának vidékét foglalta magába, a permiek elődei a Káma alsó szakaszának északi oldalán, a Vjátka völgyében éltek, a finnvolgaiak a Felső-Volga vidékének tágabb körzetét tartották megszállva. Emellett úgy vélte, hogy a lapp-szamojéd csoport nagyjából a mai züijénföldön tanyázott (1. kép) (Hajdú 1953a: 47). A szerző e terület régészeti emlékanyagát is számításba vette e településterület kijelölésekor: )rA finnugor korral foglalkozva szóltunk arról, hogy az aeneolit korban kb. 2000 körül, tehát a finnugorság szétválása körüli időkben egyes régészek szerint déli eredetű népelemek érkeztek a Káma völ-5 Koppén dolgozata először 1886-ban jelent meg Szentpéterváron, orosz nyelven (Koppén 1886). Az európai tudományosság számára azonban ennek a munkának a rövidített, német nyelvű változata vált ismertté (Koppén 1890). (A mézelő méh elterjedésének kérdéséről és a reá vonatkozó szakirodalomról bővebben 1. Fodor 1977: 280-285; Veres 2004: 179-183).
