Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
78 Róna-Tas András ezt nem tárgyalja, és a kérdés csak az edz szó kapcsán merülhetett fel (erről 1. fent), nincs mondanivalóm, csak felhívom a figyelmet arra, hogy a finnugor és a török afffikáták történetét és azok magyar folytatásait a WOT 1088-1094. oldalain tárgyalja. A két rendszer és kölcsönhatásai pontos kronológiai elemzést kívánnak. 53. A finnugor magánhangzók történetéről és Voltaire-ről Az összegezésben Honti így ír: „Hangtörténeti fejtegetéseim szinte kizárólag a mássalhangzókat érintik, amelyek változásai köztudottan nagyobb fokú szabályszerűséget mutatnak a magánhangzókéinál. Elég talán a Voltaire kemény túlzást megfogalmazó fricskájára utalnom, amelyet Steinitz (1944/1964: 1) idézett: „L’étymologie est une science dans laquelle les consonnes ne jouent presque aucun róle et les voyelle absolument aucun”. A mássalhangzók változásai olykor valóban „hangtörvényszerűen” változnak, vagyis szinte kivételtelenséget mutatnak, mint pl. az uráli és finnugor alapnyelvi szibilánsoknak az ugor nyelvekbeli képviseletei, de bizonyos esetekben ezek változásait is befolyásolták környezetük elemei, amint fentebb, az 51. Az alapnyelvi szibilánsok képviseleteiről című pontban bemutattam, némelykor pedig váratlan, motiválatlan változásokat szenvednek el (a hangváltozások természetét illetően 1. pl. Itkonen 1966: 196-216 és Mikola 1976).” Mindenekelőtt két megjegyzés a fenti Voltaire idézethez. 1. Az állítólagos idézet, amely 1864-ben Max Müllemél jelent meg először, akkor még így hangzott: „Le voyelles ne font rien, et les consonnes fort de peu chose", vagyis a magánhangzók nem jelentenek semmit, a mássalhangzók meg csak alig valamit. Ez aztán a különböző nyelvekre oda és visszafordítva jutott el Steinitzhez, amit Honti idéz. Az idézettel azonban nemcsak az a baj, hogy Voltaire-nél senki nem találta meg,20 a Max Müller féle szöveg meg némileg enyhült, másrészt némileg változott a tudományos folklórban, ahogy tudós szájról tudós szájra szállt. 2. Hanem az is baj, hogy ez leginkább a Voltaire kori nyelvészetre vonatkozik, amiben persze, ha mondta volna, Voltaire-nek még igaza is lehetett volna, s ha ő írta volna, tipikusan gúnyos megjegyzésként azokra vonatkoznék, akiknél a magánhangzók semmit és a mássalhangzók is alig valamit számítanak. Én azonban minden tiszteletem mellett is, Honti fenti kijelentése és szemlélete ellen tiltakozom. Nincs itt helye annak, hogy a nyelvtörvények újgrammatikus felfogásától a mai napig folyó vita ismertetésébe vagy akárcsak említésébe is belemenjek. A 20 Az álidézet történetét részletesen feldolgozta Considine (2009). E. F. K. Koemer 100 dollárt ajánlott annak, aki megtalálja Voltaire-nél az idézetet. Voltaire műveinek teljes feldolgozása ma már kizárja még a lehetőségét is, hogy ez az idézet tőle származzék.
