Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
Vitás magyar etimológiák 55 idézett etimológiai szótárak állásfoglalása ellenére - a törökségi feltevés bizonytalanságai miatt, hogy az ugor szócsalád független lehet a törökségi szavaktól, bár Róna-Tas nyilván egyértelműen törökséginek tekinti, hiszen a szócikk bevezetőjében (RTA 2011b: 808) nincsen kétkedést sejtető megjegyzése a törökségi magyarázattal kapcsolatban.” Róna-Tas: A korábbi irodalmat Honti is és én is jól ismerjük. Négy lehetőség van: 1. a szó a törökből került az ugorba, a magyarban tehát ugor eredetű; 2. a török szó egymástól függetlenül került az obi-ugorba és a magyarba; 3. a török szónak semmi köze a magyar, illetve az obi-ugor szavakhoz, a magyar szó tehát ugor eredetű; 4. a török szó a magyarban török átvétel, de az ugorban ősi. A WOT e lehetőségeket és az adatokat mérlegelve azt írja, hogy a vogul és az osztják szavak külön átvételek a törökből, s a magyar is külön vette át a szót a törökből. Hontinak azt kellett volna bizonyítania, hogy az ugor szó ősi finnugor, semmi köze a török szóhoz, ugyanis az, hogy megvan az obi-ugor nyelvekben még nem bizonyítja, hogy egy ősi finnugor és nem egy török jövevénnyel van dolgunk. A WOT felhívja a figyelmet, hogy az obi-ugor szavak fő jelentése ’hang, dallam’, és ez a csuvas szó jelentéséhez áll legközelebb. A magyar szó jelentése és hangalakja egyértelműen levezethető a török átadó alakból. A megállapítás mögött kronológiai kérdés húzódik meg. Az ugor nyelvek török jövevényszavainak kérdését részletesen tárgyaltam (Róna-Tas 1988: 749-752). Ma is úgy látom, hogy az irodalomban korábban említett ugor szavak többségének török eredete sok problémával terhelt. Az ugor-török érintkezés szinte egyetlen kifogástalan eleme éppen a szó lehetne, de csak akkor, ha a szó a törökből az ugorba kerül, így igen korán a magyar ősébe is. Ezt hárította el a WOT. Az obi-ugor nyelvek török elemeit vizsgálva (Róna-Tas 1988: 757-760) különböző rétegeket lehetett elválasztani, ezek közül a tatár közvetítésű volgai bolgár elemekre is felhívtam a figyelmet. Vagyis az obi-ugor és csuvas szavak jelentéstani párhuzamai nem véletlenek. Összefoglalva: Hontinak nincs új érve, ezért változatlanul úgy gondolom, hogy a magyar szó eredete vitatott, az obi-ugor, magyar és a török adatok viszonyának érdemi vizsgálatában nem látok előrelépést. 17. szűz- Vitatott török eredetű (WOT 833-836; H 2017: 59-62). Honti: „Úgy látom, hogy a szó jelentéséből eredően és a hasonulások révén lehet magyarázni a hangtani szabálytalanságokat. Mivel a finnugor oldalon vannak szóba jöhető megfelelések, törökségi oldalon viszont nem valószínűsíthető forrásalak, valószínűbbnek vélem a finnugor eredetet. Ezért mind az öt finnugor nyelvi szót a FU *sic3, *süc3 ’rein’ leszármazottjának tekintem.” Róna-Tas: A WOT részletesen foglalkozik a finnugor háttér egyes hangtani problémáival, Honti úgy látja ezeket a MSzFE és az UEW megoldották, hasonulásokat feltételezve. Azt azonban nem értem, hogy miért gondolja, hogy török oldalon forrásalak nincs valószínűsítve. A WOT-ban ez áll:
