Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
Vitás magyar etimológiák 43 problémákat „áttolta” a csuvasokhoz, míg én sokszor a cseremiszben láttam egyes nehéz csuvas problémák megoldását. Noha számos finnugor vonatkozású cikk állt mögöttem, mikor nekikezdtem a WOT írásának, természetesen tudtam, hogy ismereteim alapos bővítésre és ellenőrzésre szorulnak. A bátorságot talán az 1988-ban a Sinor Dénes szerkesztésében megjelent nagy kézikönyvben (Sinor 1988) közölt tanulmányom (Turkic Influence on the Uralic Languages, in: Sinor 1988: 742-780), és annak pozitív visszhangja adta meg. De mindezeket figyelembe véve sem mertem volna a WOT finnugrisztikai részébe belefogni, ha nem kaptam volna alapvető segítséget Bakró-Nagy Marianne-tól és Honti Lászlótól. Bakró-Nagy Marianne-nal 2007- ben közösen tartottunk egy posztgraduális bevezetést az ugor nyelvtörténetbe, ahol a hangtant én adtam elő, míg az alaktant ő. Sok fontos és még több apró javítást, tárgyi és módszertani segítséget köszönhetek ennek az együttműködésnek. Az a hangtani rész, amely végül a WOT-ban jelent meg, ezeken a szemináriumszemen megtartott órákon került először nyilvánosan bemutatásra. Végül, de korántsem utolsó sorban említem meg Honti Lászlót. Mikor úgy döntöttem, hogy a WOT-ban egy teljes magyar hangtörténetet adok, és nemcsak utalok rá a „mint ismeretes” formulával, tudtam, hogy e rész különösen igényli az ellenőrzést, kritikát és természetesen a segítséget is. Ezért megkérdeztem Honti Lászlót, hogy számíthatok-e rá. S csak mikor erre pozitív választ kaptam, kezdtem bele. Persze Honti munkásságát jól ismertem és 1982-es munkája az obi-ugor hangtanról, amely szerényen az első szótag vokalizmusát jelöli meg tárgyául, ma is az asztalomon áll. Természetesen későbbi munkáit is mind használtam. De az írott szónál is nagyobb segítséget jelentett, hogy a WOT készülése közben folyamatosan konzultáltunk. Mindezekért csak röviden mondhattam köszönetét a WOT IX. oldalán. Itt és most mielőtt a recenziójára adott válaszom részletei következnének, szeretném hálám kifejezését megismételni. Ritkán jön létre ilyen együttműködés, pedig e nélkül nem halad a tudomány. Az természetes hogy az együttműködés nem mentesít engem a felelősség alól, és az is természetes, hogy noha igen sok és alapvető dologban azonos a nézetünk, néhány kérdésben eltér álláspontunk. Az alábbiakban az eltérésekre helyezem a hangsúlyt, mert az visz előbbre. Az általános tanulságokat a válaszcikkem végén fogom levonni.
