Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)

Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7

40

HoNTi László

hőstetteiről, történetéről szóló monda, elbeszélés’ lehetett. Mármost könnyen megtörténhetett, hogy az efféle jelzős szerkezetekben a jelző - jelen esetben a m. mes(e) ~ osztj. want’ugor kori előzménye - tapadással fölvette a jelzett szó képzettartalmát. A jelentésváltozás s ezzel együtt a ’frátria, nemzetség’, illetőleg a ’mese, monda’ jelentésű szavak jelentéstani elkülönülése minden bizonnyal az ugor korban ment végbe. Az osztják szó igei használata (V mant’- ’Märchen erzählen’) másodlagos. A magyarban a jelentésbeli elkülönüléssel hangtani elkülönülés társult (magyar: megyer ~ mese). Az itt vázolt szemantikai változást támogatja a votj. (MŰNK.)35 Sz. viji-kil, К vgzg-kgl ’mese, elbeszélés, monda, rege; Fabel, Erzählung, Sage’, (WlCHM.)36 M J vizi-kil ’Sage’ etimológiája is. Az előtag a viji 1- ’tő, gyökér; Wurzel’, 2. ’nemzetség, törzs, népfaj, származék, ivadék; Geschlecht, Stamm, Rasse, Generation, Nachkommenschaft’, az utótag pedig a kil ’Zunge; Sprache, Wort, Rede’ szóval azonos. A jelzős szerkezet voltaképpeni jelentése tehát ’nemzetség-szó, nemzetség-monda’, majd innen általában ’monda, mese’. (Vö. még szám. jur. Leht. 456)37 38 О süöabapc ’sagenhaftes episches Lied’, T süöapapc ’Sage (aus alter Zeit)’, P sütpepc ’Sage, Märchen’ (—> T sü- Sabe ’Riese; Riesenkobold, Waldgeist; sehr groß’), (TYER. NyRSzl.) сюдӓ6цъ% ’старинное сказание о великанах, о героических подвигах, передеваемое в песенной форме’” (RÉDEI 1979: 353-354) - erről a jurák lexémáról alább (9. táltos) is van szó.

UEW: Ug. *тапсз2 ~ *тапсз- ’Märchen; erzählen’. Az adattár és а magyarázat lényegében azonos az MSzFE-ben olvashatóval. „Die Wortsippe ist genetisch mit folgenden Wörtern identisch: ostj. V mant’ ’Name einer ostj. Phratrie’, wog. T mäncr, So. mansi ’Wogule’, ung. magyar ’Ungar’ (s. *тапсз ’Mann, Mensch’ Ug.). Die Zusammengehörigkeit der beiden Wortfamilien ist in semantischer Hinsicht gut zu stützen. Das Wort *тапсз ~ *тасзъ9 ’Mann, Mensch’ dürfte in Ug. Zeit auch ’Geschlecht, Sippe, Phratrie’ bedeutet haben. Die heutigen Wörter ostj. mant’ ’Sage’ ~ ung. mese ’Märchen, Fabel’ waren - vermutlich in der Ug. Periode - in Konstruktionen wie ostj. *mant’-köl (köl ’Wort; Nachricht; Neuigkeit, Sprache’); ung. *mese-szó/-beszéd (szó ’Wort’, beszéd ’Rede’) mit der Bedeutung ’Sage, Erzählung über Taten, Heldentaten und Geschichte des eigenen Geschlechtes’ gebräuchlich. Vom semantischen Standpunkt aus vgl. wotj. S viji-kil, К vbzS-ksl ’Fabel, Erzählung, Sage’ (viji ’Wur-35 VNySz 658.

36 Wichmann 1954: 130.

37 JSWb 456ab.

38 сюдбӓбц (NRS1 588ab).

37 А *тасз alakváltozat nyilván csak tévedésből kerülhetett ide, hiszen az Ug ’Mann, Mensch’ szócikkben csak *тапсз szerepel alapalakként!