Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - Nagy Zoltán - Fancsaly Éva: Dobó Attila (1955-2016) 393
396 Szemle, ismertetések ra természetes volt, nemcsak adni, de elfogadni is egyszerűen, sallangmentesen tudott. Attila eredendően toleráns volt. Ez inkább zsigeri volt nála, mintsem kidolgozott, intellektuális tolerancia - bár ez sem volt idegen tőle. Nem tudott és nem volt hajlandó az emberekről kategóriákban gondolkodni - semmi nem idegesítette jobban, mint az embercsoportokra alkalmazott -sági-ség képző -, mindenkit csak önmaga alapján ítélt meg. Az idegenség, a más kultúrához tartozás számára sosem „botrányt” jelentett, hiszen minden nép, minden nyelv érdekelte, mindegyikben kihívást, érdekességet, új kaland lehetőségét látta. A világ tarkasága őt gyönyörködtette, egyedül élhetőnek a sokszínű világot látta, az egyöntetűség, a monolitság rémítette. Zweisprachig ist besser - ahogy a kocsijában a Szent Kristóf mellé felragasztott matricára volt írva. Saját identitása is ilyen volt, amiben helye volt őriségének (sőt: üőriségének), burgenlandiságának, osztrákságának, magyarságának, délvidékiségének, európaiságának, finnugorságának, törökségének és szlávságának is. Lelkes örömmel ismerte fel környezetében mások rejtett identitásait is, és akarva-akaratlanul támogatta is azokat. Talán nem véletlen, hogy ő a világ számára sokszor értelmezhetetlen, kategorizálhatatlan volt: számtalan esetben tapasztaltam, hogy a legkülönbözőbb módokon próbálták őt értelmezni. Ausztriában sokszor magyarnak tartották, Magyarországon gyakran osztráknak vagy németnek titulálták, és ugyanígy sokan meglepődtek azon, hogy gyanújukkal ellentétben Attila nem orosz, komi, tatár, udmurt, zsidó, horvát vagy éppen svéd. Hogy a metaforákban gondolkodó embert tényleg megérthessük, nekünk is metaforához kell nyúlnunk. Attila gömbvillám volt: a benne lévő energiát igazából nem tudtuk megérteni, nem tudtuk maradéktalanul felhasználni, sziporkázva, sokszor követhetetlenül és „törvénytelenül” csapongott közöttünk. Mégis mindenkibe, aki ismerte, örök, megemészthetetlenül talányos, mély emléket égetett. Legyen neked könnyű a föld, barátom! Nagy Zoltán * * * Dobó Attila 1954. augusztus 13-án született Salzburgban. 1973-ban érettségizett Mattersburgban (Nagymartonban), humán tagozaton. Egyetemi tanulmányait a Bécsi Egyetemen és az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte 1975 és 1983 között általános nyelvész és finnugor nyelvész szakon, Wolfgang Dressier, Rédei Károly és Bereczki Gábor professzorok tanítványként. 1983-ban doktorált Rédei Károly professzornál, disszertációjának címe: „Natürliche Phonologie und permische Dialekte”.
