Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)

Szemle, ismertetések - Csúcs Sándor: Osmo Ikola (1918-2016) 390

392

Szemle, ismertetések

Korábban már említettem Ikola doktori értkezését. Ez tulajdonképpen kijelölte számára a kutatási irányt: a finn nyelv mondattana. Az ötvenes években 1954 és 1958 között hat részes cikksorozatot publikált a Virittäjäben, a vezető finn nyelvészeti folyóiratban Suomen lauseopin ongelmia (Finn mondattani problémák) címmel. Sok más publikáció után ugyanott jelent meg 1997-ben Objektipredikatiivi (Predikatív tárgy) c. cikke (Virittäjä 101: 498-512). A Finn Irodalmi Társaság legendás Tietolipas sorozatában jelent meg Lauseopin kysymyksiä (Mondattani kérdések) c. könyve 1961-ben. Itt most egy másik kis könyvéről szólok egy kicsit részletesebben. Ezzel illusztrálom Ikola módszerét és tudományos mentalitását. A Lauseenvastikeoppia (Mondatpótlók tana) c. könyv 1978- ban jelent meg (Tietolipas 76). A szerző ekkor hatvan éves volt. És ezt azért kell hangsúlyozni, mert a téma feldolgozáshoz Ikola, aki korábbi művei alapján egyértelműen a hagyományos nyelvészet mellett kötelezte el magát, itt a generatív nyelvészet módszereit is felhasználja. Tanulságos, hogyan mutatja be a szerző a generatív nyelvtant: „Jonkin verran yksinkertaistaen voidaan sanoa, että kun muu kielentutkimus yleensä ottaa lähtökohdakseen lausutut tai kirjoitetut sanat, lauseet ja virkkeet ja sitten analysoi ja selittää niitä, niin generatiivinen kielioppi etenee päinvastaiseen suuntaan: lähtökohtana ovat merkityssisällöt ja päämääränä sellaisen sääntöjen järjestelmän luominen, jota soveltamalla nämä merkityssisällöt muunnetaan kielen lauseikesi ja virkkeiksi. Generatiivinen kielioppi siis generoi eli tuottaa lauseita” (13).1

Jól látja az új módszer előnyeit és hátrányait is: „Generatiivisen transformatiokieliopin harrastus on Amerikasta levinnyt kaikkiin maanosiin ja se on aiheuttanut kielitieteen alalla melkoisen mullistuksen. Eräin paikoin kielentutkimus on liiankin yksipuolisesti suuntautunut tähän kielioppiteoriaan, mutta toisaalta tämä teória on johtanut moniin sellaisiin oivalluksiin jotka kaikkien kielentutkijoiden kannatta ottaa varteen” (13).2

Visszatérve a mondatpótlókra, ezek tulajdonképpen mellékmondatokat helyettesítő igeneves szerkezetek, amelyek a finnben (és más finnugor nyelvekben) sokkal jelentősebb szerepet játszanak, mint pl. a magyarban. Ikola úgy látja,

' „Némileg leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy míg a nyelv kutatása általában a kimondott vagy leírt szavakból és mondatokból indul ki, ezeket analizálja és magyarázza, addig a generatív nyelvtan az ellenkező irányba halad: a jelentéstartalom a kiinduló pont és az a cél, hogy egy olyan szabályrendszert hozzunk létre, amelynek segítségével a jelentéstartalom mondatokká alakítható. A generatív nyelvtan tehát mondatokat hoz létre, mondatokat generál.”

2 „A generatív transzformációs nyelvtan Amerikából kiindulva mindenütt elterjedt és meglehetős forradalmat okozott a nyelvtudományban. Helyenként a nyelvtudomány túlságosan egyoldalúan viszonyult ehhez az elmélethez, ugyanakkor az elmélet sok olyan felismeréshez vezetett, amelyet minden nyelvésznek érdemes szem előtt tartania.”