Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365
A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében 373 három kisállat közül kettő elbújt, a hunyó pedig addig kereste őket, amíg valakit vagy valakiket meg nem talált. Ezt követően az egyik kísérletvezető megkérdezte Sünit, hogy szerinte kit talált meg a hunyó, amire a Sünivel bábozó másik kísérletvezető egy szerkezeti fókuszt tartalmazó mondattal válaszolt. A részvevő gyerekek feladata az volt, hogy a sematikus arcokból álló háromelemű skála (Pintér 2016a, 2016b) segítségével megítéljék, mennyire volt ügyes Süni." Ezt követően az első kísérletvezető azt is megkérdezte Sünitől, hogy hol találta meg a hunyó a játékostársát, amire a bábu ismét felelt, a gyerekek feladata pedig ezúttal is a megfelelő arc odaítélése volt. Ez utóbbi kérdésre adott válaszok alapján szűrtem le azt, hogy a résztvevők megértették-e a feladatot és a várt módon használják-e a skála egyes fokait reprezentáló különféle arcokat. A kimerítő értelmezés aktiválódását ebben a kísérleti elrendezésben több szempontból is elősegítették pragmatikai tényezők. Eleve a bújócska mint játék teremtett egy olyan kontextust, amelyben nagy hangsúlyt kap az, hogy kit, illetve kiket talál meg elsőként a hunyó. Annak érdekében, hogy meggyőződjünk róla, a gyerekek valóban ismerik ezt a játékot és tisztában vannak annak szabályaival, minden esetben azzal kezdtük a kísérletet, hogy elmondattuk a résztvevőkkel, hogyan kell bújócskázni és mi a tétje a megtalálás sorrendjének. A következő lényeges pont a fókuszált összetevőre kérdező megelőző kérdés beiktatása volt, amelynek a kimerítő olvasatok előfordulási arányára gyakorolt pozitív hatását már többen is bizonyították. A szerkezeti fókuszt illetően GERŐCS et al. (2014) első kísérlete, valamint TÓTH - CSATÁR (2016) munkája említhető, az angol only ’csak’ partikulával kapcsolatban pedig HACKE ET AL. (2015) igazolták a kongruens kérdésnek a fókuszált összetevő azonosításában betöltött jelentős szerepét. A válaszként prezentált tesztmondatot illetően két dolgot érdemes kiemelni. Egyrészt azt, hogy minden esetben tárgyi fókuszt tartalmaztak, amelynek jelölete azonban a korábbi kísérlet mondatainak zömével ellentétben nem élettelen, hanem élő volt. Részben ez volt az oka annak, hogy a szereplők bújócskát játszottak, és nem például különböző tárgyakat kellett megtalálniuk, hiszen GUALMINI ET AL. (2003) azt találta, a kimerítőséget a gyerekek nagyobb valószínűséggel társítják ahhoz az összetevőhöz, amelynek jelölete élő szereplő. Másrészt nagyon fontos, hogy a mondat fókuszának releváns alternatívája ebben a kísérleti helyzetben magától értetődően az a másik figura volt, aki az adott körben rajta kívül még bújó volt. Az, hogy a játék eleji bemutatás és a többszöri említés révén az alternatívák explicit módon adva voltak a kontextusban, és így megalkotásuk nem igényelt extra erőforrásokat, MÜLLER ET AL. (2011) eredmé- 11 11 Crain - Thornton (1998) meggyőzően érvel amellett, hogy az ehhez hasonló igazságérték-megítélési feladatokban célszerűbb egy bábu használata, mintsem a felnőtt kísérletvezető állításainak megítéltetése.
