Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)

Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7

24

HoNTi László

ható, szóba jöhet a „palatális ~ veláris igepár” régisége is. A vog. LM sippi (~ sippi) szókezdő mássalhangzója, az s is a szó onomatopoetikus jellegében lelheti magyarázatát. Ennek alapján így látom ezen obi-ugor szók előzményeit: vog. *sip-y- ~ *sáp-y— osztj. *cep— *cáp- < OUg *серз— *сӓрз-. A magyarban, ha csakugyan összetartozik a szív és a szop-ik, az ősmagyar alak talán *sip3- ~ *siw3- ~ *sap3- lehetett. Ami pedig az ugor alapalakot illeti, ezt tartom valószínűnek: *sip3- ~ *sap3- ’ziehen; saugen’.

Valamikor úgy véltem, hogy egy 19. századi kéziratos északi osztják nyelvjárási szótár cen- (= sop-) ’сосу, щелкаю’ szava a ma. szopik megfelelője, és ezek ketten önálló szócsaládot alkotnak (HONTI 1978: 472; a teljes osztják adatsort 1. HONTI 1982: 168), azóta viszont kiderült, hogy ezen osztják szó forrása az itt tárgyalt zűrjén lexéma: sop- ’saugen | сосать’, Popov sóbet- ’ablecken, absaugen’ < zürj. Le cupi- ’сосать’, I сир ’сосок’ („Mitteilung von К. RÉDEI”, DEWOS 1526).

A FP *сиррз- ~ *§иррз- és az Ug *sip3- ~ *sap3- közös előzményéül a finnpermi rekonstruktumomat gondolom valószínűnek.

2.1. Az ér főnevek etimológiájának revíziója

Веке cseremisz szótárának adatai tanulságosak az etimológia revíziója szempontjából: P В stb. ser, M UP stb. ser, К sár ’ér | Ader’, В ßür-ser, M ßür-ser, К ßor-sär ’vérér | Blutader’, В kit-ser, M kit-ser, KS ki-t-sär ’ütőér | Schlagader’, CK ßüt-ser, К ßot-sär ’vízér, vízréteg | Wasserschicht’ (MNySz 7: 2319-2320; vö. ßür ’vér’, kit ’kéz’, ßüt ’víz’).

Tehát a meglehetősen távoli rokon nyelv, a cseremisz is ugyanazon hangalakú szóval fejezi ki a ’vérér’ és a ’vízér’ fogalmát, továbbá más nyelvekben is ez a helyzet (1. a magyarországi etimológiai szótárak idézte latin és német adatokat), ezért én is azon a véleményen vagyok, hogy a két szócsalád valójában egy, amelynek a magyaron kívül vogul, osztják, zűrjén, votják és cseremisz tagja van (ezeket 1. fentebb), és amely ősi szócsaládnak finnugor alapnyelvi alakja *§егз vagy *sár3, jelentése pedig ’Wasserader, Quelle; Ader, Blutader’ lehetett. Ennek az egyeztetésnek sem hang-, sem jelentéstani akadálya nincs. Ezt belátva némileg érthetőnek tűnik HORVÁTH indignálódottan tett kijelentése, miszerint furcsállja, hogy a ’vérér’ jelentést minősítették a szótárak régebbinek a ’vízér’ jelentéssel szemben. Gyaníthatólag azért preferálták a HORVÁTH által elmarasztalt etimológiai szótárak a ’vérér’ jelentést eredetiként, mert egyrészt RÉDEI (1965a) cikke az MSzFE és a TESz munkálatainak szinte utolsó fázisában jelent meg, másrészt pedig ő határozottan két külön etimológiai szócsaládról írt, ill. ezek magyar tagjának a magyarban való egybeesését állította.

RÉDEI (1965a: 118) szerint a magyar ér főnév egy ’vérér’ és egy ’patak’ jelentésű ősi szó együttes képviselője.