Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
18 HoNTi László elárulja... [Bekezdés]... a névszó és az ige osztályai... jól elkülönülnek, a két szófaji kategória között jól felismerhető határ húzódik” (HAJDÚ 1981: 131-132). Mondattani tekintetben konverzió terminussal illette HAJDÚ (1981: 133) ezt a jelenséget. HAJDÚ (1981: 134) hivatkozik LAZICZIUS alábbi közlésére, amelynek ismerete szintén igencsak kívánatos lenne annak, aki belebotlik a nomenverbum problémájába: „Egyesek, akik nem rendszerben nézik a nyelvi tényeket, ma is azt tanítják, hogy pl. a fagy szó ebben a »rag nélküli« alakjában megkülönböztethetetlenül névszó is, ige is, egy szóval nomenverbum. Ha rendszerben nézzük a dolgokat, akkor ez a tanítás tarthatatlan, mert a fagy főnév egészen más, mint a fagy ige. Mind a kettő rágós alak, mégpedig zérus morfémákkal ellátva. A fagy ige zérus morfémje azonban éppen úgy nem azonos a fagy főnév zérus morfémjével, mint ahogy a fagynak (jelen több. 3. szem.) és a fagynak (dativus) alakok -nak ragjai nem azonosak, s mint ahogy a fagyok (jelen egyes 1. szem.) és a fagyok (több. nőm.) -ok morfémjei sem azonosak. Nem is lehetnek azonosak, már csak az alaki jelentések különbsége miatt sem. De a tárgyi jelentések sem ugyanazok, mert az ige folyamatként, a főnév pedig tárgyként állítja elénk az illető időjárási jelenséget” (LAZICZIUS 1942: 39^10). Ehhez a kérdéskörhöz 1. még VAN STIPRIAAN 1996: 14. - Az itt előadottak alapján tehát a nomenverbum terminus technicus legfeljebb csak arra alkalmas, hogy olyan etimológiailag összetartozó, azonos hangsorú névszót és igét nevezzen meg, amelyek esetében nem dönthetjük el, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Az a lényeg, hogy szó sincs önálló szó faji kategóriáról! „Érdekes ugyanakkor az, hogy - az igenévszók ismert, tankönyveinkben szereplő eseteihez (1. például fagy, les, nyom, vadász, vész) hasonlóan - szófajilag megoszlanak: az egyik szó ige, a másik pedig főnév” (HORVÁTH 2014: 213). Ebben nincs semmi érdekes sem, hiszen a nomenverbumot úgy értelmezték, hogy két szófajú realizációja van, egyrészt névszó, legtöbbnyire főnév, másrészt pedig ige, legfeljebb abban, hogy akadt valaki, aki az ér főnevet és az ér igét is ebbe a kategóriába tartozónak véli. (7) RÉDEI a ma. ’vízér’ jelentésű szóval egyeztette a zürj. V S sor ’patak’, votj. sur ’folyó, folyam’ szavakat (RÉDEI 1965a: 118-119). Úgy tűnik, hogy a szerző szerint probléma, hogy a permi szók veláris hangrendűek (Horváth 2014: 211). Ennek természetes voltáról írt RÉDEI (1965a: 118-119), ami gyaníthatólag elkerülte ezen szerző figyelmét. Akik valamelyest is ismerik az egyes finnugor nyelvek hangtörténetét, nem lepődnek meg, ha pl. „magyar/finn palatális magánhangzó ~ permi/obi-ugor veláris magánhangzó” megfeleléssel találkoznak, vö. pl. ma. víz, finn vési ~ zürj. va, votj. vu, ma. jég, finn jää ~ vog. So járj к (TJ l’ärj), ma. kéz, finn käsi ~ vog. So kát (TJ kát), osztj. Kaz kátoA (V köt).
