Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 15 alaki egybeesése az ér főnévvel és alapjelentésének az ér főnévvel való egybevethetősége alapján felmerülhet a kétfajta ér, az ige és a főnév egyazon eredetének, ősi nomenverbum voltának a lehetősége is. [Bekezdés] Szótárainkat lapozgatva feltűnhet, hogy vannak olyan azonos hangalakú szavaink, melyeknek jelentése ma egymástól függetlennek látszik, s a szótörténeti-etimológiai kutatás mai állása szerint is valódi homonimáknak tekintendők. Ezeket a szótárak két külön szócikkben mutatják be. Érdekes ugyanakkor az, hogy - az igenévszók ismert, tankönyveinkben szereplő eseteihez (1. például fagy, les, nyom, vadász, vész) hasonlóan - szófajilag megoszlanak: az egyik szó ige, a másik pedig főnév. Az ilyen esetekben - úgy vélem - mindig érdemes gyanakodni, s a kérdést a rendszerszerű szemantikai kutatások eredményeire támaszkodva továbbvizsgálni. Hiszen lehetséges, hogy ezek a - ma egyértelműen homonimáknak látszó - szavak valamikor szintén nomenverbumok voltak: egy eredendően egyazon szóból létrejött elemismétléses - tautologikus - [A + A] szerkezetű ősmondat kategoriális (főnévi és igei) és funkcionális (alanyi és állítmányi) megoszlása nyomán egy történeti folyamat végeredményeképpen különültek el. Ezen kettős szófajú, egymástól függetlennek tartott szavaink közé tartozhat a fentiek szerint az ér ige és az ér főnév is (vö. Horváth 2013: 28-30). Az ősmondat, mely keretül szolgálhatott elkülönülésüknek^] az *ér ér iteratív szerkezet lehetett. Ennek a kikövetkeztetett ősi, elemi predikatív sztuktúrának a máig továbbélő, fejlettebb, variánsa: az [A + A] szerkezetű mondat: Az ér ered' (HORVÁTH 2014: 213-214; kiemelés az eredetiben, H. L.). „Összefoglalás [Bekezdés]... b) A két ige és származékaik - kikerülve fiktív tövű igéink közül - belső keletkezésű szavaink számát gyarapíthatják (vö. BALÁZS 1976: 68-73). [Bekezdés] c) Valószínűvé vált, hogy az ér főnév és az ér ige sem függetlenek egymástól: egy ősi nomenverbum kettévált, főnévként és igeként továbbélő formáit láthatjuk bennük” (HORVÁTH 2014: 214). Megjegyzések BÁRCZI egészen pontosan így fogalmazott ezen igénkről: „Török jövevényszavaink legrégibb rétegébe tartozónak vélem az ér igét, noha ezzel kapcsolatban hangtani érvet nem lehet felhozni az átvétel régiségének támogatására, a szó jelentéstörténete azonban szinte kényszerű erővel hozza előtérbe ezt a megoldást... A krimi és kazáni származékok jelentései a maguk szűk körében (egy-két tatár nyelvre szorítkozva) nem lehetnek a magyar szó sok jelentésének forrásai, hanem csak arra mutatnak, hogy az a jelentésfejlődés, melyet a magyarban tapasztalunk, a feltett kiindulópontból logikus és egyebütt is végbemehetett” (BÁRCZI 1952: 355-356, hasonlóan: SzófSz 65). A ma. ér- igének etimológiai szótáraink tanúsága szerint olyan bő jelentésköre és sokféle származéka van, hogy szókincsünk legrégibb rétegeinek valamelyikébe kell tartoznia, és ezért Pais okkal tételezhette fel, hogy esetleg a rokon
