Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
10 HoNTi László írásmódból fakadó formának tulajdonítani igencsak indokolatlan. Egyébként nem is értem, miként gondolhattak az edz eredetével és történetével foglalkozók arra, hogy a z affrikálódása palatalizált mássalhangzót eredményezett volna: gyz (=J)Ha tehát az UEW írásakor vagy szerkesztésekor e körülmény nem kerülte volna el a szerzők és a szerkesztő figyelmét, akkor helyesen csak az *át3- lett volna közölve alapalakként. Ekkor nem kényszerült volna a szótár a nem létező hangtani probléma kényszerű és oktalan magyarázatára, amely így szól: „lm Falle von Ug. *tt ist altung. ötsz (< etsz-) die ältere Form, und sz ist ein Ableitungssuffix, woraus edz- durch Stimmhaftwerden enstanden ist” (UEW 2: 837). A másik zavaró tényező e szavunk rokonságának és előzményének meghatározásában az osztják megfelelők hangtani megítélésében rejlik, mégpedig abban, hogy az UEW (2: 837) „ätt3- (ät3-) ’(Stahl) härten’ Ug.” alapalak-altemánsokat közöl az osztj. V át- (it-) ~ DN át- ~ О átta- ’härten (Eisen)’ adatok alapján. А hosszú t-1 tartalmazó ugor alapnyelvi rekonstruktum az osztják adatoknak az etimológiai szótárainkban történt téves hangtani értelmezése és transzliterálása folytán születhetett meg, egyébként a DEWOS is tévesen járt el az északi adatok hangalakjának közlésekor: Kaz atta-, О átta- ’härten (Eisen)’, Ni attapta- ’id.’ (DEWOS 199-200). Ezekben az adatokban a hosszú t (tt) írásmód - legalábbis nyelvtörténeti szempontból - nyilvánvalóan hibás, a -t- ugyanis nem lehet képző, ilyenre nem is találtam adatot ezen igével kapcsolatban GáNSCHOW (1965) könyvében. Legfeljebb arra gondolhatok, hogy szórványos alkalmi nyúlásról van szó, ami spontán módon keletkezhet, és meg is szilárdulhat (a magyarból is lehetne ilyen példákat idézni). Az alapige egy ősosztják kori derivátuma minden kétséget kizáróan mutatja, hogy rövid a -t-\ Ni Kaz etap, О itap ’Stahl’ (STEINITZ 1966: 78-79, DEWOS 200). KARJALAINEN eredeti lejegyzésü Ni és О adatában „nagyon rövid t + rövid f van, míg a Kaz adatban ,4 + f található, az О adat írásképe ebből a szempontból lényegében megegyezik a Ni szóéval: Ni áttaptatá\ Kaz q 'ttatj, О äitadä ’karaista (rautaa); härten (Eisen)’ (KT 106). A tt írásmódot í-nek kell tekinteni, a Kaz q 'ttati ||-je pedig íráshiba. A КТ-ben gyakran előfordul, hogy az intervokalikus rövid mássalhangzók félhosszúként jelentkeznek, tehát pl. p = p, i = t, к = k, vö. Vart SpSiax ~ Vj vpa'iax ’isäntä | Vater des Vaters’ (KT 66a) ~ Vart äpa-jay, Vj äpa-jay (DEWOS 146); V koißyjata' ~ Vj kntkaVtä Taskea mäkeä | abwärts fahren, rutschen’ (KT 363b) ~ V Vj kätayla-, kätkal- (DEWOS 569); V lihar ’reki; nartta; сани; нарта’ (KT 1055b) ~ V likar (DEWOS 742). De arra is van példa, hogy a hosszú mássalhangzó félhoszszú fokon jelentkezik, pl. V a'rta' ’kutsua, tilata, заказать | einladen, bestellen’ ~ )já (imperativus) (KT 101b) ~ V at- ~ ita (DEWOS 198), ahol a V a'c(a' infinitivuszi alak morfológiai szerkezete „igető + igenévképző”: at-ta. Az edz osztják megfelelőinek fonematikus átírása tehát: Ni ataptata, Kaz atati, О a tata.
