Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
58 Cser András 4. Morfofonológiai elemzés: allomorfiák a ragozásban és a hangzóssági skála A tőtípusok mint allomorfiát kondicionáló környezetek elrendezhetők a hangzóssági skálán mind az igei, mind a névszói inflexió esetében (5. ábra). A skála egyik végén az [a] van, a legnyíltabb és ezért legnagyobb hangzósságú magánhangzó, a másik végén a mássalhangzók alkotnak az inflexiós allomorfiák szempontjából differenciálatlan csoportot.23 A skálának nagy prediktív ereje van az egybefiiggőségéből adódóan: ha két, a skálán nem szomszédos környezethez ugyanaz a toldalék-allomorf tartozik, akkor a közöttük lévő összes többi környezethez ugyanaz az allomorf tartozik. a o(/u) e i,u C ◄----------------------------------------► nagyobb hangzósság kisebb hangzósság 5. ábra A magánhangzós hangzóssági skála Ez a skála egyformán érvényes az igei és a névszói inflexióra. Bár az igeragozásban az allomorfiák túlnyomó többsége két típus valamelyikébe tartozik, tehát csak kétféle felosztást hoznak létre a mássalhangzók és [u] vs. [i] vs. nem felső magánhangzók kategóriáin, még az egyedi allomorfiák is ugyanezt a skálát tagolják anélkül, hogy az általánosításunknak ellentmondanának. A kötőmód ё ~ ӓ toldalékvariánsai a legnagyobb hangzósságú környezet és az összes többi között húzzák meg a határt (9. számú a 2. táblázatban), az ISing toldalék (14. a 2. táblázatban) pedig triviális módon megfelel az elmondottaknak, hiszen imperfectum tő után nem váltakozik (kiterjesztett tő után pedig 1. típusú allomorfiát mutat, 1. 5. táblázat). A névszói inflexióban változatosabb toldalék-allomorfiát látunk, mint az igeragozásban, de az alapvető szabályszerűségek hasonlóak. A GenPlur allomorfia egyértelműen 2. típusú, de a GenSing allomorfia szintén 2. típusú megoszlást mutat a mássalhangzós ([s], [is]) és a magánhangzós ([j], [i]) változatok között. A DatAblPlur alakokban az -(i)bus —Ts váltakozás az é-tövüek és a magánhangzósabb tőtípusok között húzza meg a határt, és ugyanez áll a NomPlur végződésekre (5-t tartalmazó, illetve magánhangzós variánsok). Az élő nemű NomAcc- Plur alakokban az -es csak mássalhangzós tövekhez járul, szemben az összes többi tőtípushoz járuló üres magánhangzós toldalékvariánssal. Az AccSing alakok megkülönböztetnek egy magánhangzó nélküli és egy magánhangzós tolda23 De érdemes itt is felidézni, hogy a két lenagyobb hangzósságú mássalhangzó közül a [j] egyáltalán nem fordul elő tő végen, a [w] pedig névszók esetében kizárólag heteroklitikus töveknél (-vi-/-v-, pl. clavis ’kulcs’).
