Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
512 Szemle, ismertetések jelenségen, a Kr. e. VI-IV. évezredre feltételezett Duna-civilizáció példáján mutatja be a történettudományon belüli és kívüli tényezők együttműködését a történeti koncepcióalkotásban. A kötet utolsó fejezete a tudományos rekonstrukció és hagyományőrzés témakörével foglalkozik. Az első tanulmány BÍRÓÁDÁM és BENCSIK PÉTER munkája. Címe: „Régészeti leletanyagból hagyományélesztés? A magyarhomorogkónyadombi 103. sír íjrekonstrukciója” (387—412). A honfoglalás kori íjak szerkezetét először Cs. SEBESTYÉN károly rekonstruálta az 1930-as években, majd az 1960-as években Fábián Gyula kezdett foglalkozni nomád típusú íjak készítésével. Később SzÖLLŐSY GÁBORnak jelentek meg publikációi, aki a régészeti leletek alapján próbálta meg pontosítani ismereteinket a honfoglalás kori íjakról. A tudományos érdeklődők mellett műkedvelő hagyományőrzők is foglalkozni kezdtek az íjászattal. BÍRÓ Ádám a tanulmányban összefoglalja az elméleti kutatások történetét, valamint ismerteti, kik készítettek működő íjakat a honfoglalás kori minták alapján, és azok mennyire tekinthetők hiteles másolatoknak. A magyarhomorog-kányadombi temető 103. sírjából előkerült íjmerevítő csontlemezek anyagával megegyezően szarvasagancsból készültek a most rekonstruált íj merevítő lemezei is. A rekonstruált íjak méretének, felépítésének megállapításában alapvető fontosságú a pontos régészeti dokumentáció: a sírrajzok, fotók, sír- és tárgyleírások. A régi minta szerinti íj elkészítésének menetét, az íj jellemzőit BENCSIK foglalta össze. IGAZ levente az amatőr, olykor dilettáns történeti nézeteket valló hagyományőrzést elemzi tanulmánya első felében, majd a kísérleti régészet mint tudományos módszer hazai helyzetével foglalkozik („Hagyományőrzés, kísérleti régészet: Elmélet és gyakorlat Európában és Magyarországon”, 413-419). A szerző részletesen kifejti a kísérleti régészet lehetőségeit és feladatait is. Ezután az egykor volt élet rekonstrukciójának, újraélésének terepéül szolgáló régészeti parkokkal foglalkozik. Magyarországon a régészeti parkok tevékenysége megfelelő anyagi erőforrások hiányában nehezen bontakozik ki, pedig társadalmi hasznosságuk vitán felül áll. A kötet utolsó tanulmánya a hazai régészeti parkok ma is működő példáját mutatja be (MAGYAR ATTILA: „Történelmiéletmód-rekonstrukció, avagy a 10- 11. századot bemutató reenactment központ Szigethalmon. Emese Park élő múzeumfalu”, 421-423). Az Emese Parkot működtető közösség a honfoglalás és Árpád-kor életét a tudományos eredményeket figyelembe véve próbálja megjeleníteni. Az Emese Park egy 10-11. századi ispáni várat és hozzá tartozó falut mutat be. A park munkatársai és a különböző tematikájú programok egyéb résztvevői korhű viseletben, korhű eszközökkel szemléltetik az egykori élet mindennapjait és ünnepi eseményeit.
