Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Honti László: Ernst Kausen nyelvcsalád-könyveiről (On Emst Kausen’s language family books) 480

490

Szemle, ismertetések

általán nem csodálkozom... Noha KAUSEN tud MARCANTONIO könyvének negatív fogadtatásáról, vö. „Ihre Ergebnisse werden in der Uralistik wegen massiver methodischer Mängel zurückgewisen (vgl. die Rezension GEORG 2002/03)” (Kausen 2013: 347), Kausen mégis hivatkozik a Maróan Т О N I O-m ű r e. Vajon miért? Az uralisztikát egyáltalán nem ismerő szerzők nyilván nem képesek megítélni MARCANTONIO műveinek kvalitásait (1. pl. Honti 2014b), és akik ezekre hivatkoznak, másokat is megtévesztenek, ha nem is szándékosan.

MARCANTONIO az indogermán történeti-összehasonlító nyelvészetről is hasonló hozzáértéssel nyilatkozott (MARCANTONIO 2006c), amiről JAKUBOVIC és BlCHLEIMER írt megsemmisítő bírálatot: (1) „Анджела Маркантонио скорее заинтересована не в поиске научной истины, а в привлечении широкого общественного внимания к собственной научной деятельности” (JAKUBOVIC 2011: 228). (2) „Leider haben indes Statistiken die unangenehme Eigenschaft, dass man mit ihnen letztlich alles beweisen kann, es sei denn, man geht wirklich unvereingenommen und systematisch an die zu untersuchende Sache heran, hat ein genügend großes Datenkorpus und überblickt sämtliche mit diesem Korpus zusammenhängenden Probleme sowie in diesem Falle auch noch bis in Details die zugehörige Wissenschaft, hier eben die Indogermanistik. Und hier weist ihre Argumentation in allen Bereichen gehörige Lücken und Unkenntnis auf’ (BICHLEIMER 2012: 303). (3) „Überdies extrahiert sie aus den Angaben des LIV [= Rix 1998/2001] die Erkenntnis, dass dort mit vier Laryngalen gearbeitet werde, nämlich mit hj, h2, h3 und //..., was angesichts der Tatsache, dass an deutschsprachiger Literatur außer dem LIV nur POKORNYs IEW [= POKORNY 1959-1969] und ein Buch aus dem 19. Jh. zitiert werden, vielleicht auf mangelnde Deutschkenntnisse ebenso schließen lässt wie auf weitgehende Unkenntnis des aktuellen Stands der Indogermanistik im Bereich der Rekonstruktion des phonologischen Systems des Urindogermanischen” (BICHLEIMER 2012: 303). Egyébként ugyanez mondható el MARCANTONIÓnak az uralisztikáról könyvformában írott fejtegetéseiről is (MARCANTONIO 2002, 2006). (4) Ugyancsak a laringálisokról: „Man hat eher den Eindruck, als meine M. [= MARCANTONIO], diese Phoneme seien Selbstzweck der Indogermanisten. Auch hier hat man es mit einem groben, am ehesten durch zu geringe Kenntnisse zu erklärenden (und so gerade außerhalb der Indogermanistik leider weit verbreiteten) Missverständnis von Indogermanistik zu tun” (BlCHLEIMER 2012: 303-304). KAUSEN erre a MARC ANTONIO-műre viszont nem hivatkozik. Vajon miért ne m? Tapasztalatom szerint MARCANTONIO ezen könyveit csak a vérbeli dilettánsok és a feltűnési viszketegségben szenvedők tekintik tudományos produktumnak.

Meglehetősen sok kifogásolni való van KAUSENnek a nyelvcsaládunkkal kapcsolatos némely állásfoglalásaiban és eljárásában, amelyeket meglehetősen