Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
44 Cser András létezik, az T- ’megy’ (pl. »’mentem’, ierat ’ment’) és a desi- ’abbahagy’ (desil, desierat stb.); az utóbbi a klasszikus kor után sokszor v-vel bővítve (pl. desíverat). A perfectum töveket ugyanakkor mégiscsak változatosabbá teszi egy variábilis, de nagyon gyakori folyamat, a v-törlés. Az olyan perfectum tövek, mint pl. a növ- ’tud’ tővégi [w]-je törlődhet, ilyen módon pedig létrejön egy csonka, magánhangzóra végződő tő, amely már a magánhangzó nélküli toldalékváltozatot választja: (2) növ-érunt ~ nö-runt ’tudták/tudják’ növ-isse ~ nö-sse ’tudni’ Perflnf A v-törlés lehetségességét lexikális és morfológiai tényezők befolyásolják. A legfontosabb az, hogy a [w] csak akkor törölhető, ha toldalék; ha az ige része lexikálisán, akkor nem (amint az világosan kitűnik a Leumann 1977: 598-601- ben felsorolt adatokból). A növ-hoz való hasonlósága ellenére a möv- ’mozog/ mozgat’ végén álló [w] szinte soha nem törlődik, a föv- ’melegít’ pedig egyáltalán nincs adatolva csonkult tővel.7 Hasonlóképpen a probőv- ’elismer’ [w]-je igen gyakran törlődik (pl. a 2Sing alak teljes probävisti formában a teljes korpuszban egyszer sem fordul elő, még prefixált alakokban sem), míg ezzel szemben a föv- ’kedvez’ [w]-je teljesen stabil (vö. a próba-, fövi- imperfectum töveket). De még amikor a [w] toldalék is, a törlődés lehetősége lexikálisán adott, vagy nem: a crév- ’elválaszt’ igében megtörténik, a sprév- ’megvet’-ben nem, és a példákat még lehetne sorolni. A törlés másik fontos morfológiai tényezője a toldalék típusa. Az -A-csoporthoz tartozó toldalékok előtt jóval gyakoribb, mint az -er-csoporthoz tartozók előtt, a három nem alternáló toldalék előtt pedig általában nem fordul elő (erről részletesebben 1. lentebb). Az -A- és az -er-típusú toldalékok eltérő viselkedése valószínűleg összefügg azzal, hogy a latinban egyébként rengeteg igei toldalékban található [r]. A csonkult tövek, amelyek ráadásul a toldalékok kezdő magánhangzó nélküli allomorfját választják, könnyen összetéveszthetők lettek volna egyéb alakokkal. Ide tartozik még az is, hogy amint azt saját statisztikai számításaink mutatják (CSER 2009: 124-126), szó belsejében a [r] a leggyakoribb mássalhangzó. Ezzel szemben az -А-típusú toldalékok [ss] és [st] szekvenciája a után. Érdekes módon a tővégi [w] előtt mindig hosszú magánhangzó áll, függetlenül attól, hogy a [w] toldalék-e vagy sem. 7 Az -«-csoporthoz tartozó toldalékokkal a növ- 96,3%-ban mutat csonkult alakokat a Brepols-korpuszban, míg a möv- mindössze 3,6%-ban (beleértve a igekötős alakjait is). A növ- esetében a [w] a perfectum toldaléka (vö. az imperfectum tövet, amely nőse-), míg a möv- és a föv- esetében nem (vö. move- és főve-).
