Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Borbély Anna: Egyéni fenntartható kétnyelvűség (Individual sustainable bilingualism) 7
16 Borbély Anna érvényesül, ha a 3-ashoz, akkor a magyarra vonatkozó válaszok gyakoribbak (1. fent is). Jól látható az 1. ábra átlagértékeiből, hogy a nyelvszociológiái változók között is vannak eltérések. A román identitásra és az egyházi szituációkban használt román nyelvre vonatkozó válaszok átlagértékeihez képest a családi nyelvhasználat átlagértékei a 2-es érték felett helyezkednek el, tehát ez utóbbi esetben a válaszok átlaga a román és magyar, illetve a magyar válaszokhoz jobban közelítenek, mint az első két nyelvszociológiái változó átlagértékeinél. Az eredményekkel nem igazolható az a szakirodalomban gyakran megjelenő állítás, mely szerint a családi színtéren van leginkább lehetőség a román nyelv használatára. Hiszen attól, hogy az egyén nem beszél családjában románul, még imádkozhat románul, beszélhet rendszeresen románul (például a templomban hívőtársaival), illetve etnikai identitását vallhatja románnak. A TI, T2 és T3 szerinti bontással kapott mintaátlagokat összevetve kiderül, hogy a nyelvcsere húszéves folyamatában nem minden nyelvszociológiái változó a nyelvcsere trendje szerint, és az egyazon irány felé tartó változást produkálja. A longitudinális nyelvcsere trendjét mutatja, ha a TI-es, a T2-es és a T3-as válaszok a nyelvcsere folyamatával összhangban vannak: a román nyelvhasználat csökkenése együtt jár a kollektív/közösségi identitás leépítésével/gyengülésével (BORBÉLY 2013). Az FKS index váltakozó értékei is igazolják, hogy a skála változóival kimutatható és jól mérhető a fenntartható kétnyelvűség. 1 1. ábra Az FKS index és hat nyelvszociológiái változó átlagértékei a TI, T2 és T3 megfigyelések szerinti bontásban (értékszintek: l=román, 2=román és magyar, 3=magyar)
