Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Sipos Mária: Célhatározói mondatok idiolektális variánsai egy hanti-orosz kétnyelvű beszélő szövegeiben (The intra-speaker variants of the purpose clauses in the texts of a Khanty-Russian bilingual speaker) 79
Célhatározói mondatok idiolektális variánsai 81 2. A kötőszók kölcsönzéséről Ami a hanti és az orosz közötti nyelvi kapcsolatokat illeti, az erőviszonyok tekintetében számos ehhez hasonló kontaktushelyzet van a világban, pl. az amerikai őshonos nyelvek és a spanyol vagy portugál között, a spanyol helyzete az Amerikai Egyesült Államokban, a szibériai, és általában a finnugor nyelvek helyzete az Orosz Föderációban stb. Tipológiai szempontból a finnugor nyelveknek számos közös vonásuk van, érthető tehát, ha korábbi kutatók (pl. Majtinskaja 1978) együttes listát készítettek arról, hogy milyen funkciószavak kerültek át ezekbe az oroszból. A szóban forgó nyelvek tipológiai sajátságai valóban az egyik legfontosabb tényezőt jelentik, bár az a szintaktikai változás, ahol ennek igazán nagy jelentősége van, az az áttérés a nem végesről a véges alárendelésre. Riese (1998) például a permi nyelvekről szólva egyebek között a vonatkozó névmások és kötőszók szinte teljes hiányával jellemzi az uráli nyelveket, ami együtt jár az alárendelő mondatok hiányával is. Amit ezek helyett alkalmaznak, az vagy egyszerűen a mondatok egymásutánja, vagy pedig igeneves és adverbiáhs szerkezetek gazdag tárháza (pl. participium, infinitivus, gerundium, nomina actionis). „One salient feature of this language type is the nearly complete lack of relative pronouns and conjunctions; this lack, in turn, entails a lack of subordinate clauses. Sentence subordination could, of course, be made plain enough through mere juxtaposition and context, but the more usual way to express what (Indo-)European languages typically express with subordinate clauses was by means of deverbal nominal and adverbial constructions: participles, infinitives, gerunds, nomina actionis, using the richly developed store of such deverbal construction...” (Riese 1998: 272). Közelebb visz a vizsgálandó változáshoz, ha a kötőszók megléte vagy hiánya felöl indulunk el. Amennyiben az aszindetikus szerkesztésmód3 jellemző a célnyelvre, gyakran kerül sor kötőszók kölcsönzésére. Ezt a kétnyelvűséggel szokták összefüggésbe hozni, és a forrásnyelvek általában írásbeliséggel rendelkező nyelvek. „Coordinating conjunctions seem to be loaned remarkably quickly to languages that have resorted to asyndeton in conjoining items of various linguistic levels. This process is generally linked to bilingualism, and the source languages often have literary traditions” (Mithun 1988: 351-352, idézi Leinonen 2002: 253). Grenoble (2012) arra figyelmeztet, hogy mivel ekkor egy létező hely kitöltéséről van szó, a kölcsönzés nem feltétlenül vezet mondattani változáshoz. Úgy véli, a szintaxisban voltaképpen már megvan a kötőszó helye, másképpen fogalmazva: zéró kötőszót használnak; így a kötőszók megjelenése valódi változást nem 3 Aszindetikus szerkesztésmód esetén a szavak vagy tagmondatok kötőszó nélkül állnak egymás után.
