Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Janhunen, Juha: A legkeletibb uráliak (The easternmost Urálic peoples) 7
20 Juha Janhunen Az uráli őshazától keletre A szamojéd nyelvek földrajzi történetéből azt látjuk, hogy ugyanakkor, amikor az Északnyugat-Szibériában élő régi helyi népességek fokozatosan szamojéd nyelvűvé lettek, a Dél-Szibériában élő, eredetileg szamojéd nyelvű alapnépesség más nyelveket vett át: először jenyiszeji nyelveket, azután törökségi nyelveket és az utolsó szakaszban az oroszt. Azaz: minél erősebb lett a nyelvcsoport az új területein, annál gyengébb lett a régi területeken. Különben azt is fel kell tennünk, hogy az utolsó szajáni szamojédok sem voltak eredetileg szamojéd nyelvűek, mert szamojéd nyelvüket - a kamasz és a mator nyelvnek ősi formáit - inkább a Minuszinszk-völgyben régen létezett nagyobb szamojéd nyelvű népességtől vehették át. A tajgai vadászatból és rénszarvastartásból élő kamaszok és matorok nem valami régi szamojéd nyelvű népességnek utolsó maradványai voltak, hanem ennek a régi népességnek kis és marginális helyi szomszédai. Mivel a szamojéd nyelvek főként délről észak felé terjedtek, az uráli nyelvcsalád elsődleges terjedése keletről nyugatra történt (Janhunen 2009). Ezért azt kell feltennünk, hogy éppen a legnyugatibb uráli nyelveken beszélő „népek” a nyelvcsaládunk legfiatalabb tagjai. Például a lappok csak nemrégen - sőt talán csak néhány évszázaddal ezelőtt - vették át a mai lapp nyelvek előzményeit. Azelőtt egészen más, eltűnt paleoeurópai nyelveken beszéltek, amit különben a lapp nyelvekben fellelhető szubsztrátum is bizonyít (Aikio 2012). Ezzel szemben a nyelvcsaládunk keleti területei sokkal korábban - akár néhány évezreddel ezelőtt - uráli nyelvűvé lettek, noha a délről észak felé terjedő nyelvcsere bizonyos mértékben itt is megváltoztatta a nyelvi térképet. Úgy látszik tehát, hogy az uráli nyelvcsalád egésze is ugyanazt a szabályszerűséget követi, mint a szamojéd nyelvek történetéből már megismert tendencia, vagyis: minél erősebbé lett az új területeken, annál gyengébbé vált a régi területeken. Az, hogy az elsődleges terjeszkedés éppen keletről nyugatra történt, nem meglepő, mert ugyanabban az irányban haladtak más eurázsiai nyelvcsaládok is. A sztyeppéi övezetből sok ilyen nyelvi terjeszkedést ismerünk: így haladtak nyugat felé a keleti őshazákból az iráni és a török nyelvek, később a mongol nyelvek is. Lehet, hogy az indoeurópai alapnyelvnek elsődleges terjeszkedése szintén ebben az irányban történt (Nichols 1998). Ugyanúgy keletről nyugatra terjeszkedett a szibériai tajgában az északi tunguzhoz tartozó evenki nyelv, amely a lóló. században a Jenyiszej folyó mentén a szamojéd nyelvekkel került kapcsolatba.
