Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Janhunen, Juha: A legkeletibb uráliak (The easternmost Urálic peoples) 7
18 Juha Janhunen A szamojéd őshaza csak Dél-Szibériában lehetett, valószínűleg az úgynevezett Minuszinszk-völgyben. A szamojéd alapnyelv régi bolgár-török jövevényszavak alapján az időszámításunk előtti legutolsó évszázadokra keltezhető (Róna- Tas 1980). Az őshazáról főleg északi irányban terjeszkedett a nyelvcsoport, és körülbelül ezer évvel ezelőtt érkezett meg a Jeges-tengerhez. Innen még északabbra a Tajmir-félszigetre ment tovább egy szamojéd nyelv, a nganaszán, mivel a nyenyec a Jeges-tenger partján nyugat felé terjeszkedett és a 19. században elérte a Kola-félszigetet. De a nganaszánok és a nyenyecek nem valami Dél-Szibériából átköltözött népek, hanem régi helyi népességek, amelyek átvettek egy délről terjeszkedő szamojéd nyelvet. A Minuszinszk-völgy egész Szibéria leggazdagabb régészeti lelőhelye. Innen ismerünk egy rendkívül szép régészeti együttest, amely az időszámításunk előtti negyedik évezredre keltezhető Afanaszjevo-kultúrától a középkori török nyelvű jenyiszeji kirgizek és a történeti mongolok idejéig élt (Gryaznov 1969). Hogyan magyarázható az, hogy a szamojéd nyelvek erről a területről észak felé húzódtak és más népek átvették őket? Ez csak úgy lehetséges, hogy a Minuszinszk-völgy magas színvonalra fejlődött régi kultúráinak valamelyike szamojéd nyelvű volt. A mai nyelvek terjeszkedése alapján nem nehéz megfogalmazni egy erre vonatkozó feltevést: az a legvalószínűbb, hogy a szamojéd nyelvek terjedésének kezdete az időszámításunk előtti első évtizedre keltezhető a késő bronzkori / kora vaskori Tagar-kultúrával kapcsolható össze. A T agar-kultúra
