Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33

Finnugor etimológiai szótárak

55

a mű inkább felhasználóbarát, mert szerzője sorszámmal látta el az egyes szócikkeket, összesen 1284-et. Ami a tartalmat illeti, Wichmann nem ad meg annyi finnugor nyelvi adatot, csak a zűrjén és finn megfelelőket közli (az előbbi példaanyagnál maradva: ki ’Hand’ ~ SyrjI. ki, Fi. küsi), viszont lényegesen több törökségi (tatár és csuvas) jövevényszót felvesz (ami logikus, mert a votjákban sok ilyen jövevényszó van, ellentétben a zürjénnel, ahol nincsenek tatár jöveványek, s ócsuvasból is csak egy tucat van).

1988-ban, posztumusz jelent meg V. I. Alatyrjev (1908-1984) votják etimológiai szótárának első kötete (Этимологический словарь удмуртского языка), amely az a és б betűvel kezdődő szókincset tartalmazza, 778 szócikkben. A szerző korai halála miatt a szótár torzóban maradt, több része nem jelent meg (ezt a kötetet V. M. Vahrusev és S. V. Sokolov rendezte sajtó alá). A szótár felépítése a következő: az irodalmi nyelvi (néhol nyelvjárási) címszavak után az orosz jelentés áll, majd az első előfordulások szerepelnek (az 1775-ös grammatikától kezdve, a 19. század közepének tankönyvein át Munkácsi és Wiedemann anyagáig). Ezt követi az etimológiai rész: a komi-zűrjén és komi-permják adatok és a kikövetkeztetett őspermi forma, majd - ha van - más rokon nyelvi adatok és a finnugor/uráli alapalak. A szótár szóanyagának túlnyomó többségét Alatyrjev törökségi eredetűnek tartja, finnugor eredetű szavak az első kötetben alig fordulnak elő (ez persze annak is köszönhető, hogy ez a két szókezdő hang nem igazán jellemző a finnugor nyelvekre). Alatirev munkája során elvileg a finn (SKES), a magyar (MSzFE) és a Lytkin - Guljaev-féle zűrjén etimológiai szótárt is felhasználta. A szótárban nemcsak közszavak szerepelnek, hanem néhány helynév és pogánykori személynév is felbukkan.

10.4. Mordvin szótárak. A mordvin etimológiai szótárak száma meglepően nagy, de ezek minősége, sajnos, nem minden esetben éri el a megbízható müvektől elvárt szintet. Talán az első három szótár esetében jelentkezik leginkább az a problémahalmaz, amiről e fejezet bevezető részében szó esett: a nyelvtörténeti iskola, a nyelvtörténeti képzettség hiánya.

Uotila és Wichmann kresztomátiájához (1. fentebb) hasonló felépítésű Heikki Paasonen Mordwinische Chrestomathie c. müve (1909), amelynek 1293 szavas listája sok etimológiai információt tartalmaz. A szerző a rokon nyelvi adatok közül a finn és magyar megfelelőket adja meg, az orosz, tatár (és ritkán balti, pl. kardos ’udvar’, sum ’gabona’) jövevényszavak esetében pedig feltünteti az átadó nyelvi alakot.

Az első tényleges etimológiai szótár 1977-ben jelent meg két mordvin nyelvész, D. V. Cygankin és M. V. Mosin szerkesztésében (Эрзянь келень нурькине этимологической словарь [Az erza nyelv rövid etimológiai szótára]), majd négy évvel később látott napvilágot ennek moksára átdolgozott változata (Мок-