Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tóth Valéria: Szempontok a források személyjelölő szerkezeteinek értékeléséhez (Notes on the use of onomastic data found in medieval sources) 227
Szempontok a középkori források személynévi adatainak értékeléséhez 247 a nyelvi-etnikai rekonstrukciót illetően az elvi és módszertani kérdések általános problematikájához pedig 2007).25 A szórványemlékekben előforduló személynevek etnikai forrásértékének kérdését azzal az általánosabb, elvi állásfoglalással zárhatjuk itt átmenetileg le, hogy mivel a személynévadás és személynévhasználat mögött részben kulturális okok húzódnak meg, a személynevek nyelvi eredete, etimológiai származása nem kapcsolható közvetlenül, mechanikusan össze a kérdéses nevet viselő személy nyelvietnikai hovatartozásával. A személynévkincsnek tehát nincs közvetlen nyelvi-etnikai forrásértéke (Hoffmann 2010b: 55-56). A középkori latin nyelvű források magyar személyjelölő szerkezetei fontos tanulságokat hordoznak magukban a régi magyar nyelv és névrendszer vonatkozásában éppúgy, mint a nyelven kívüli szféra jó néhány területét illetően. Vizsgálatuk azonban csak akkor lehet eredményes, ha a forrásértéküket mérlegre téve is szem előtt tartjuk Benkő Loránd intő szavait, miszerint a korai tulajdonneveink „csak a mikrofilológiai vizsgálatig lemenő, tüzetes kritikai latra tétellel lehetnek alkalmasak akár nyelvészeti-névtani, akár ezeken alapuló történeti következtetések levonására” (1995: 402). A fentiekben elsősorban olyan problémák kerültek elő, amelyekben a kutatás valamelyest „túlértékelte” a történeti személynevek vallomását, és fogalmazott meg e nyelvi elemcsoportnak tulajdonított válaszokat olyan kérdésekre, amelyek megválaszolására a források személyjelölő szerkezetei önmagukban nem alkalmasak. Azok a szintén nem lényegtelen problémakörök viszont, amelyek kapcsán valóban reális esélyünk lehet arra, hogy a személynévi adatok alapján gazdagítsák az ómagyar korról való ismereteinket, aránytalanul kisebb hangsúlyt kaptak az itteni tárgyalás során. E kérdések részletes kibontására más írásaimban vállalkozom. 25 Hasonlóan ellentmondásos a megítélése az egyházi latin személynevekből alakult származékneveknek is (lásd pl. B. Lőrinczy 1958: 527). Anélkül, hogy a kérdésbe e helyütt mélyebben belebocsátkoznánk, azt feltétlenül le kell szögeznünk, hogy a Pete, Pető, Petes, Petre, Petra stb. formák az alapszavuk eredetétől függetlenül - morfológiai szerkezetük okán - belső keletkezésű (tehát magyar) személynévi elemeknek tartandók, s mint ilyen struktúrák szolgálhatnak további analízisekhez alapul.
