Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tóth Valéria: Szempontok a források személyjelölő szerkezeteinek értékeléséhez (Notes on the use of onomastic data found in medieval sources) 227
234 Tóth Valéria néhányan felhívták már az eddigiekben is a figyelmet (lásd pl. Balázs J. 1980: 290-291, 317-322, 1989: 101-103, Benkő 1995: 404, 2003: 70, Hoffmann 2004, Szőke 2006, 2008, 2013, Szentgyörgyi 2010: 35, Slíz 2012 stb.), a kontextusvizsgálat révén ugyanis a szórványok névtörténeti, nyelvtörténeti és történettudományi értékelése egyaránt pontosíthatóvá válik. 4. A személynév-történeti vizsgálatokban a források jellegét, céljait az előzőekben kifejtettek értelmében nem hagyhatjuk figyelmen kívül akkor, amikor a benne „zárványként” szereplő személyjelölő formákat névtörténeti kérdések megválaszolásához segítségül hívjuk. A következőkben néhány olyan, kifejezetten nyelvészeti-névtani természetű - főként a név és a névrendszer, illetőleg a név és a névviselő kapcsolatát a középpontba helyező - problémát érintek, amelyek feltárásához megítélésem szerint eredményesen használhatók fel a források személynévi adatai, majd pedig azokra térek ki, amelyeknél e fogódzók alapján kevésbé számíthatunk megnyugtató eredményekre, sőt olyanokat is bemutatok, amelyeknél súlyos a tévedések kockázata. 4.1. A nagyívü változási folyamatokról, a személynévrendszerben bekövetkező strukturális átalakulásokról a források személyjelölő formái feltétlenül számot adnak: a névrendszertani átstrukturálódás folyamatának főbb tendenciái bizonyosan nyomon követhetők ilyen módon. A legkorábbi nyelvemlékek Árpád, Tas, Kicsid típusú személyjelölései helyén néhány száz év múlva Zrínyi Miklós, Dobó Istvánféle névszerkezeteket találunk (vö. 1553: Zrinj Miklós, RMCsSz 1163, 1554: Dobo Istwan, RMCsSz 303), amit hagyományosan az egyelemü névrendszer kételeművé válásaként értékel a szakirodalom.8 A névrendszertani átrendeződés kronológiai, területi és társadalmi körülményeire utaló megjegyzésekkel azonban - mint azt rövidesen látni fogjuk - már óvatosan kell bánnunk, ahogyan nem kerülhető meg az egyes névhasználati síkok (az írásbeli és szóbeli névhasználat) differenciált megközelítése sem. A személynévrendszer állományi összetételéről ugyancsak megfogalmazhatók bizonyos megállapítások a források személynévanyaga alapján. Persze ennek kapcsán is elsősorban nagyvonalú jellemzésre, általánosabb megfigyelésekre nyílik le8 Noha ennek részletesebb kifejtése e helyütt nem lehetséges, és a témánk szempontjából nem is szükséges, azt megjegyzem, hogy az ómagyar kori személynévrendszer leírására általam alkalmazott funkcionális megközelítésben és az ezzel összefüggésben kidolgozott fogalmi keretben a Dobó István típusú névszerkezet (névforma) kétosztatú vagy kétrészes névként határozható meg. Maga a névrendszer pedig annak függvényében minősül egy-, két vagy hárombázisú szisztémának, hogy benne hány személynévfajta használható fel a személyek megjelölésére (a fogalmi hálóhoz és a terminusokhoz 1. Hoffmann 2008).
