Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Tóth Valéria: Szempontok a források személyjelölő szerkezeteinek értékeléséhez (Notes on the use of onomastic data found in medieval sources) 227

Szempontok a középkori források személynévi adatainak értékeléséhez 229

2. A társadalom, a kultúra, a nyelv életében egyaránt meghatározó jelentősége van az írásbeliség kialakulásának. A magyarországi írásbeliség a Kárpát-medencében való letelepedés és az európai keresztény-feudális kultúrkörhöz való kapcsolódás szükségszerű következményeként bontakozott ki. A korabeli Európában az írás az élet számos területén nagy hagyományokra visszamenően és meghatározó módon jelen volt: fontos szerepet játszott az államigazgatás, az egyház, a tudomány művelése és az oktatás területén egyaránt. Az írásbeliség nyelve Délkelet-Európában a görög, ettől nyugatra és északnyugatra a latin volt. A magyarországi írásbeliség a magyarság egyre szélesebben kiépülő kapcsolatrendszeréhez igazodva latin nyelvű írásbeliségként alakult ki, amely azonban a kezdetektől megkövetelte a magyar nyelv egyes elemeinek lejegyzését is (Hoffmann 2009: 13-14, lásd még Benkő 1998c: 1039, 1967a: 38 stb.).

A magyar nyelv történetének legkorábbi, adatokkal dokumentált korszakából, az Árpád-korból nagyon különböző célú, jellegű, műfajú írásos források maradtak ránk, melyek között - éppen az eltérő természetükből adódóan - a bennük lévő tulajdonnévanyag vonatkozásában is különbségek mutatkoznak. Mielőtt ezeket röviden felvázolnánk, előzetesen néhány általános megjegyzés a nyelvemlékeknek és a tulajdonnevek-forrásértékének az összefüggéséről még idekívánkozik.

Közismert, ám sokszor mégis figyelmen kívül hagyott körülmény, hogy a források időbeli és térbeli eloszlása rendkívül egyenetlen. Az előbbit jól illusztrálja például az alábbi, a 13. század királyi okleveleinek kronológiai megoszlását ábrázoló diagram (1. ábra).4 A források térbeli egyenetlen eloszlásához pedig elég csupán az erdélyi területek kimondottan hátrányos forrásadottságaira utalnunk. Ezek az egyenetlenségek szükségszerűen befolyásolják annak a lehetőségét is, hogy egy-cgy nyelvi jelenség kronológiai és nyelvföldrajzi sajátosságaira utaló megállapításokat tehessünk.

4 Azért szűkítettem le a bemutatást az Árpád-kor egésze helyett csupán a 13. század okleveleire, mert a 11-12. századra a korszak forrásainak elenyésző hányada, mindössze 4,5%-a datálható, s ezek évtizedes metszetekben való ábrázolása túl sok haszonnal aligha kecsegtetett volna. (Az adatok forrása: Solymosi 2006: 206, 208.)