Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
192 Tolcsvai Nagy Gábor A már elmúlt most-pontok múltként való ismerete és az elvárt most-pontok jövőként való ismerete adja a mindenkori most-pont értelmét. A megismerő és önmagára is figyelő ember feldolgozza a mpst-pontok múltba váltását és a várt most-pontok tényleges most-ponttá válását. Az ige időszerkezetében a mostpontok sora leválik a közvetlen észlelésről, elvonódik és sematizálódik, ezáltal a pillanatnyi jelen most-pontja nem profilálódik az ige lexikális, dekontextualizált alakján (1. részletesen Tolcsvai Nagy 2013: 71-78). A mindennapi tapasztalásban észlelt pillanatnyi most-pont le van horgonyozva a létezésében önmagát is észlelő ember számára, ezzel szemben a dekontextualizált, lexikális ige jelentésében nincsen iehorgonyzott most-pont. A lehorgonyzást a deiktikus igeidővel lehet végrehajtani, de az általában az adott ige teljes temporális szerkezetére érvényes. Mind a határoltság (a temporális és az eseményszerkezet kezdő és/vagy végponttal ellátottsága), mind a temporalitás további jellemzői más tényezők (például az eseményszerkezet) révén specifíkálódnak az egyes igék jelentésében. Ezt az időfolyamatot tagolják profi látásokkal az egyes igék időszerkezetei: sematikus kezdő- és végpontokkal, a kettő közötti részekre osztással. Az 1. ábra az időnek mint most-pontok sorának a feldolgozását mutatja be. A fekete pontok a mostpontokat jelképezik, a vízszintes nyíl a most-pontok egymásra következését jelöli, amelyek közül mindig egy észlelődik a pillanatnyi jelen most-pontjaként. 1. ábra Az idő feldolgozása t MM u > ф egy most-pont a pillanatnyi jelen most-pont A folyamat az ige szemantikájában állapotok sorozata, amely állapotok egymásra következve mutatnak be egy folyamatot. Az ige jelentésszerkezete olyan szekvenciális feldolgozás (szekvenciális letapogatás, sequential scanning), amely konfigurációk folyamatos, egymásra következő egymásba váltása, másként megfogalmazva állapotok folyamatos sorozata a folyamat különböző fázisait reprezentálva (Langacker 1987: 248-243). Az állapotok egymásra következése az
