Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
Az igekötő + ige szerkezet szemantikája 189 vi környezete az általános értelmezői, leíró közegként. Másrészt kiindulópont az igekötő szemantikája, elsődleges és további jelentéseinek, poliszém hálózatának jellemzői. A szemantikai leírás bemutatja, hogy az igekötő milyen jelentésbeli többletet ad és változást okoz az ige jelentésszerkezetében, az ige milyen módosulásokat eredményez az igekötő sematikus jelentésének megvalósulásaiban, illetve milyen új szemantikai egység jön létre az igekötő és az ige kapcsolatából. A jelen tanulmány előzménye az igekötő + ige szerkezetet a kognitív nyelvtan Langacker (1987) értelmében vett kompozitumszerkezetként, illetve a Fauconnier (1985) és Fauconnier - Tumer (1998) értelmében vett fogalmi integrációként modellálta, a két elem közötti szemantikai kapcsolat legfontosabb szemantikai tényezőire összpontosítva (vö. Tolcsvai Nagy 2005). Az akkori leírás elsősorban a figurák és az útvonal egyszerűen tételezett térbeli és időbeli megfeleléseit mutatta ki. Az itteni tanulmány a további kutatási eredményeket összegzi: az ige folyamatkifejező szemantikai tartalmából indul ki, az inherens temporalitás most-pontok sorozatából, az ehhez kapcsolódó szekvenciális feldolgozásból, valamint a temporalitás és az eseményszerkezet összefüggéseiből, a határolatlanság és határoltság különbségéből. Ehhez kapcsolódik az igekötő részletes szemantikai jellemzése, az összegző feldolgozás módjával, az IRÁNYULÁS fogalma sémájának leírásával, amely a FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL séma szerint funkcionál, alapbeállításban a séma kezdő és végpontjának (szakaszának) profilálásával, mindig egy konceptualizáló (például a beszélő, a hallgató) által felállított referenciapontból, feldolgozó viszonyítási pontból. Az időbeli folyamat és az irányulás szemantikai szerkezetének összekapcsolódása akkor lehetséges, ha közöttük motivált jelentéstani viszony jöhet létre. Ez a viszony az alább részletezendő megfeleléseken és kidolgozáson alapul, az igekötős igék poliszém hálózatában metonimikus figyelemáthelyezések és metaforikus kiterjesztések révén is. A szemantikai viszony fontos összetevője az ige jelentésének részletezett és az igekötő jelentésének sematizált volta, továbbá az ige inherens temporalitása szekvenciális feldolgozással és az igekötő temporális tartalma összegző feldolgozással. Az igekötő általános funkciója a kiinduló előfeltevés szerint az ige által jelölt folyamat egyes specifikumainak olyan profilálása, ahogy az a tőigében nincsen vagy nincsen feltétlenül előtérbe helyezve. A részletes leírás lehetővé teszi nem csupán az igekötő szemantikai és tágabb funkcionális variabilitásának pontosabb, módszeresebb feldolgozását, hanem az igekötő + ige szerkezet tipikus funkcióinak (például folyamat térbeli irányultsággal, folyamat időbeli és térbeli befejezettséggel) és poliszém változatainak összefüggő, motivációs bemutatását, valamint a közös figyelmi és referenciális jelenetekben interszubjektívan létrehozott konceptualizációk, konstruálások finom különbségeinek a megragadását. Az így leírt igekötő + ige szerkezet egyúttal jó példa a konvencionált típus kontextuális megvalósulásaiból létrejövő újabb konvencionált típusok hálózatára.
