Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43

54

HoNTi László

magyarázta: „Das Wort E M erams ’leben’ wird in letzter Zeit vom Verb ung. él ~ fi. elää getrennt. (Literatur dazu s. MSzFE 1: 146.) Neulich machte Mikola (1976: 211) darauf aufmerksam, daß die semantisch vollkommen übereinstimmenden, lautlich aber einen kleinen »Schönheitsfehler« aufweisenden Wörter zusammengestellt werden können. Was mich betrifft, schließe ich mich der Ansicht Mikolas an. Das PU (FP) *elä- hätte sich im Mordwinischen regelmäßig wie folgt entwickelt: vormd. *elü- > urmd. *И’ә- > altmd. *z7a- > E *il’ems, M *il’dms. Der Verbalstamm wäre gänzlich mit dem Negationshilfsverb zusammengefallen; vgl. ... *И’ә > E il’a. Der Wandel l > r trat wahrscheinlich zur Vermeidung der Homonymie ein, wahrscheinlich schon im Vor- oder Urmordwinischen. (Ein ähnlicher Wandel ist im Hilfsverb des Verbotes fi. älä — estn. ära ’nicht!’ zu bemerken. Weitere Beispiele für diese Erscheinung s. Rédei 1980: 260). Aufgrund der obigen Tatsachen halte ich für sehr wahrscheinlich, daß das mordwinische Verb mit dem finnischen, ungarischen usw. zusammengehört” (Keresztes 1987: 181-182). A ma. három r-je kapcsán Rédei néhány analóg esetet idézett: „A magyarban szórványos */ > r változással számolhatunk, ugyanúgy mint a következő szavakban is: m. három ’drei’ ~ vog. хйгәт ~ finn kolme\ m. világ ’Licht; Welf ~ virág ’Blume, Blüte’...; m. csalit ~ R csarit ’Gebüsch, Gesträuch’; halánték ~ R haránték ’Schläfe’. Vö. még észt ära (N ála, ala) (tiltó ige) ~ finn älä" (Rédei 1980: 260).

Még azt is meg kell jegyeznem, hogy részben hasonló, „finnségi s— egyéb (pontosabban lapp) /” megfelelés van a fi. syvä ’mély’ szónak a családjában is (SSA 3: 233), azzal a kiegészítéssel, hogy ez egy tőről fakad a fi. tyven ’csendes, nyugodt’ (~ vog., osztj. t-) szóval (SSA 3: 350-351); a syvä szó *tivä előzményében szabályszerűen bekövetkezett a *ti > si változás, amelyet az *i > ü változás követett a v labializáló hatására; ezzel szemben a tyven szóban a labializációnak meg kellett előznie a *ti > si hangváltozást (T. Itkonen 1982: 161-162). Ezen finnségi szócsaládnak tehát egyértelműen más hangtörténeti hátterűnek kell lennie, mint a fentebb idézett sulka ’toll’ és suo ’mocsár’ szavakénak, vagyis hangtörténetileg elkülönítendő a fi. suo ~ ma. tó, fi. sulka ~ ma. toll szópárok fonetikai viszonyától. E hangviszony történeti forrásának kiderítésén, ennek az irritáló rejtélynek a megfejtésén múlik, vajon a jövőben is csak eljátszani tudunk-e azzal a gondolattal, hogy a sulka és a suo szavak ősi eredetűnek gyaníthatok ugyan, de nem tudjuk e feltevést igazolni.

Még van egy finnségi szó, amelynek szókezdő s-e van, de a rokon nyelvi megfelelő szókezdő mássalhangzója t\ fi. sika ’Schwein’ ~ mord. E tuvo, M tuva ’ua.’, e megfelelés azonban másként magyarázható (1. E. Itkonen 1946: 305— 306, UEW 2: 796, SSA 3: 178).

Eszmefuttatása során Mikola (1976: 210) idézi Valentin Kiparskyt: „ich bleibe dabei, daß bei scheinbar unüberbrückbaren semantischen Klüften zunächst einmal versucht werden soll, Brücken zu schlagen” (Kiparsky 1966: 75), majd