Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Winkler, Eberhard: Udmurtische Grammatik (Tánczos Orsolya) 495
502 Szemle, ismertetések A tagadás után következik az igenevekről szóló, példákkal szintén gazdagon ellátott fejezet, amiben szóba kerül a birtokos személyjelekkel ellátott igenevek problematikája is. Az igéről szóló fejezetet a névszói részhez hasonlóan az igeképzés bemutatása zárja, ahol Winkler külön kitér két valencia-váltó képzőre, a -ski- reflexív igeképzőre és a műveltető képzőre, a -t(i)-re. A képzőkről szóló fejezetben Winkler foglalkozik az inkorporáció és a komplexitás kérdéseivel is. A morfológiai fejezetet az egyéb kategóriák bemutatása zárja. Az egyéb kategóriák közé tartoznak az adpozíciós elemek, a partikulák, az adverbiumok. A fejezetben szintén sok táblázat segít az eligazodásban, a figyelmes olvasó észreveheti, hogy egyes táblázatok hiányosak. Az adverbiumok ragozását bemutató táblázat egyes rubrikái üresen állnak, pedig nincs rá oka, hiszen a megfelelő ragokkal ellátott alakok létező formái a nyelvnek, így például helyes a nokitcioz forma ugyanúgy, ahogy például az otlan is. 4. A gazdag morfológia és morfoszintaxis fejezet után egy viszonylag szegényes mondattani fejezet zárja le a könyvet (4. Syntax). Az anyag szegénysége azonban semmiképpen sem róható fel a szerzőnek, sőt, örömmel mondhatom, hogy a 2001-es kiadáshoz képest nagyon sokat gazdagodott a kötet. A mondattanijelenségek bemutatása kiegészül olyan alapművek eredményeivel, mint Maria Vilkuna Word order in European Uralic (1998) vagy Pirkko Suihkonen Korpustutkimus kielitypologiassa sovelletuna udmurttiin (1990) c. műve.19 A fejezet felosztása a hagyományos grammatikákat követi, így két nagy fejezetben foglalkozik a szerző az egyszerű és az összetett mondatokkal. De mielőtt rátérne, bemutatja, hogy az udmurtban milyen módon épülnek fel a nominális mondatok, a predikatív szerkezetek, az egzisztenciális mondatok, hogy nincs habeo-szerkezet, helyette a GÉN + létige szerkezet használatos, valamit két particípiumos mondattípust (-ono és -mon) ismerhet meg az olvasó. A mondatfajtákat bemutató alfejezetben (4.2. Satzmodi) tárgyalja a kérdő mondatok két típusát (eldöntendő és kiegészítendő), a felszólító, az óhajtó és az egzisztenciális mondatokat. Az utolsó fejezet legérdekesebb részei az egyszerű mondatok felépítését bemutató alfejezetnél kezdődnek (4.3. Der Einfache Satz). A hagyományos nyelvtanokhoz idomulva első lépésként azt tudhatjuk meg, hogy mi állhat alanyi pozícióban az udmurtban, mi lehet predikátum, és mi lehet tárgy. A tárgyról szóló részben külön kerül bemutatásra a direkt tárgy és az indirekt tárgy, mert Vilkunát (1998) követve ma már azt feltételezzük, hogy az udmurtban más-más pozí19 Felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a művek miért nem kerültek bele a korábbi, 2001- es verzióba is, hiszen mindkét mű már jól ismert volt abban az időszakban is.