Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Winkler, Eberhard: Udmurtische Grammatik (Tánczos Orsolya) 495
Szemle, ismertetések 499 A névszókról szóló fejezet következő részeiben átfogó képet kap az olvasó arról, hogyan működik az udmurtban a számjelölés (egyes szám jelöletlen, többes szám esetében -(j)os), az esetadás és a birtokjelölés. Mind az esetadás, mind pedig a birtokos jelöléséről szóló alfejezetek legizgalmasabb részei a funkciókat bemutató részek. Az udmurt nyelv gazdag esetrendszerrel rendelkezik, a hagyományos grammatikák - és azokat követve Winkler is - 15 különböző esettel számolnak. Ebből négy grammatikai eset, a többi pedig viszonyjelölő. Az esetek funkciót bemutató alfejezet (3.3.1.2.2.3 Funktionen der Kasus) gondos és szisztematikus leírást ad az egyes esetek használatáról. Az összes esetre vonatkozó részletes tárgyalás túlmutat ezen ismertetés keretein, így két - szubjektív szempontok alapján kiragadott - eset használatára vonatkozó leírást mutatok be. Az esetek közül az egyik legérdekesebb minden bizonnyal az akkuzatívusz (AKK). Az AKK-nak az udmurtban négy allomorfja van (-ez, -jez, -iz ~ -ti). Az AKK használatát bonyolult szabályok alakítják, amelyek a nem anyanyelvi beszélő számára sokszor kiismerhetetlennek tűnnek. Winkler az AKK használatáról szóló részben leginkább Kondratjeva (2010) eredményeit veszi alapul. Ez egy kiváló doktori értekezés az udmurt névszókról. A hagyományos nyelvtanok általában annyit jegyeznek meg a jelölt és jelöletlen tárgyról, hogy a jelölt mindig a határozott, a jelöletlen pedig a határozatlan tárgy jelzésére szolgál. Winkler ezt kiegészíti azzal, hogy az AKK használatos teljes tárgy esetében. A következő mondatpárban tehát az AKK esettel jelölt tárgy arra utal, hogy a kása egészét megettem, míg a jelöletlen tárgy esetében egy részleges, ún. partitívuszi tárgy a kása: mon juk si-i ’Ich aß Brei’ — топ juk-ez si-i ’Ich aß den Brei auf. Kondratjeva (2010) azonban tovább megy ennél а megállapításnál, és a következőképpen adja meg az AKK és NŐM esetben álló tárgy használati szabályait: 1. A tárgy mindig jelölt, ha élő. 2. Élettelen tárgy esetében a tárgy kötelezően jelölt, ha határozott. 3. Határozatlan tárgy esetén a rezultatív tárgy jelölt, az irrezultatív jelöletlen. Kondratjeva (2010) munkájának felhasználása Winkler monográfiájának egyik nagy előnye, mint ahogy ezt fentebb már említettem. Ez a 2010-es doktori disszertáció az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb, ha nem a legkiemelkedőbb munkája, ami az udmurt morfológia tárgykörében született. A jelöletlen tárgy kérdése még többször előkerül Winklernél, például a tárgyi inkorporációt tárgyaló fejezetben (3.4.5.7 Objektinkorporation), valamint a valencia-váltó igeképzések esetében a műveltető képző bemutatásánál (3.4.5.3.2 Kauziva). Nem csoda, hiszen az egyik legproblematikusabb területe a névszói kategóriának az udmurtban.
