Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443
Szemle, ismertetések 445 pedig fel sem vethette azt a kézenfekvő kérdést, hogy a magyar nyelv ótörök jövevényszavai, mint a magyar nyelvtörténet legkorábbi élőnyelvi forrásai, milyen információkat szolgáltatnak az ősmagyar nyelvről, és pontosabban hogyan rekonstruálható a két, egymással érintkezésbe lépő nyelvi rendszer fonológiai oppozíciós szerkezete. A magyar nyelv török jövevényszavait végül a TESz német nyelvű, átdolgozott kiadása (EWUng) tartalmazza. De annak ellenére, hogy a korábbi művekhez képest a történeti turkológia (vö. pl. Dankoff - Kelly 1982-1985, Erdal 1991), a bulgár-török nyelvi ág (vö. Róna-Tasl982, 19861) és a kontaktusnyelvészeti metodológia (vö. Johanson 1992) kutatása hatalmasat lépett előre, az EWUng csak az újabb keletű etimológiai szakirodalom feldolgozása szintjén újult meg. Mindezek után került sor a most bemutatandó könyv koncepciójának kidolgozására. Az ismertetett előzmények alapján nyilvánvaló volt, hogy az új feldolgozásnak melyek lesznek a megkerülhetetlen, újonnan megoldandó feladatai. A legelső ezek között a donornyelv meghatározása, de ugyanilyen jelentőségű a szavakban visszatükröződő történeti szóképzési modellek meghatározása. A monográfia címe nagyon sokatmondó. Azzal, hogy a szerzők főcímnek tették meg a nyugati ótörök nyelvet, és csak alcímként jelenik meg a magyar nyelv török jövevényszavainak a témája, állást foglalnak amellett, hogy a figyelem középpontjában a nyugati ótörök nyelv leírása áll, mely a magyar nyelv török jövevényszavai mint nyelvi forrás alapján történik. Ez azt is jelenti, hogy a nyugati ótörök a donornyelv. A nyugati ótörök fogalmát Róna-Tas András egy 1998-as cikkében fejtette ki. Ezek szerint ez nem más, mint az 5. századtól a tatárjárásig Kelet-Európábán és a hozzá csatlakozó régiókban (mint pl. a Kaukázusban) beszélt, tehát területi alapon meghatározott ótörök kori nyelvváltozat, mely nem homogén, hanem korábban létrejött nyelvek és nyelvjárások laza szövetsége, és amelynek tagjai egy tágas, de közös területen egy hosszú időintervallumon belül kölcsönös érintkezések eredményeképp közösen vesznek részt bizonyos nyelvi változásokban (Róna-Tas 1998: 619-620). A donornyelvnek ilyetén felfogása azt jelenti, hogy a feldolgozás módszere csakis szigorúan induktív lehet, ahol a magyar adatok mint nyelvi tények szolgáltatják a vizsgálat kiindulópontját - nem pedig fordítva, ahogy az korábban többször megtörtént: voltak, akik különböző török nyelvi ágakból dokumentált szavak hangalakjához kísérelték meg hozzárendelni a magyar megfelelőket. A szerzők a magyar hangalakokból, ezek hangtani, szerkezeti, alaktani elemzéséből jutnak el előbb a recipiensnyelvi változathoz, majd a török átadó alakokhoz és azok sajátosságaihoz, melyek összességéből kirajzolódnak a nyugati ótörök nyelvet térben és időben strukturáló izo-1 A magyarországi turkológia bulgár-török tárgyú válogatott, annotált bibliográfiáját 1. Dmitrieva — Agyagási 2000.
