Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Tanulmányok - Honti László: Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *3m3 és *C(3)m3 szekvenciáknak és magyar képviseleteiknek viszonyához (On the relation between PU/PFU/PUg *3m3 and *3m3 and their Hungarian reflexes) 7
Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *зтз és *С(з)тз szekvenciákhoz 27 nyelvcsoportban). A (39) FP *pelme (*pel’me) ’Schmutz’ esetében Csúcs tehát most valószínűbbnek véli a *pel'me alapalakot; ezt valószínű értelmezésnek tartom. Valószínűnek látom, hogy a cseremiszben (25, 27, 42, 43, 44) és az ugorban (24, 25, 43) is hasonló változási sornak köszönhető a nazális elemre egyszerűsödött mássalhangzó-kapcsolat megszületése. Azzal számolhatunk, hogy az ősszamojédban is *lm > *l’m (25, 30), *l’m > *ím (40), *Sm > *l’m (?41, 43) változás történt, és az */’ sorsa a permiben és a magyarban láthatóhoz hasonlóan alakult: „Silben schließendes *j wurde mit vorangehendem Vokal kontrahiert, infolge der Kontraktion entstand ein langer Vokal, mitunter ein Diphthong” (Mikola 2004: 40). A szamojéd */ > j változás egyéb helyzetekben, szó elején és szóvégen is megtörtént, vö. fi. tule- ’jön’ ~ szám. *toj- < U *toli-, fi. túli ’tűz’ ~ szám *tuj < U *tuli, szám. *uj ’seiväs, kotapuu; rúd, sátorfa’ < U *uli (Janhunen 1981: 231, 233), a *d’ (= UEW: ő) pedig minden helyzetben (i. m. 250). A szamojédhoz még vö. Setälä 1912: 17-18. Felső nyelvállású labiális magánhangzót követő prekonszonantikus l zárt szótagban az én anyanyelvjárásomban isy'-ként realizálódott, pl. tanujnyi, kiderüjt. A dolgozatban tárgyalt legnehezebb kérdések egyike talán az, mikor és miért tűnt el а *Сзт és/vagy а *С(з)т hangkapcsolatból a C, ha az vagy */, vagy *л, vagy *л volt. A válasz talán az lehetne, hogy leginkább akkor volt meg ennek a lehetősége, amikor a *C */-vé, azaz szemivokálissá lett. Ezt sugallják az alapnyelvi szóbelseji *jm (UEW) rekonstruktum képviseletei (1. Salánki 1991: 168— 171) és Rédeinek a permi nyelvekre vonatkozó fenti megállapításai, valamint az eredeti *j(3)m hangkapcsolatoknak a magyar képviseletei is erre engednek következtetni, pl. [67] U *koj(e)-rm ’Mann, Mensch’ > votj. кит, zürj. komi, vog. kom, ma. hím, szkp. kúp, kum, U *koj(e)-ra ’Männchen’ > zürj. kir, osztj. kar, vog. yar, ma. here, jur. у or a, jeny. kuóa, kúra, tavgi kúru, szkp. qör, kam. kora (UEW 1: 168-169). Még ilyenek a magyarban a [46] FU Ug *киӧтз ’Asche’ > osztj. yojom, vog. köl’om, ma. hamu, az [47] Ug *ӓӧз-тз vagy *ӓдтз ’Leim’ > osztj. ejdm, vog. И’эт, ma. enyv; ez utóbbi szóban nyilván (*л >) *j > n (= ny) részleges asszimiláció következett be a *j> 0 változás előtt vagy helyett. Hasonló feltételek fennállása esetén bekövetkezett ilyen változások más uráli nyelvekben is kimutathatók, pl. [40] U *piíme ’dunkel; dunkel werden’ > fi. pimeä, é. pime, votj. pel’mit, penmit, pejmit, zürj. pemid, [41] FU, ?U *seőmá ’Niere’ [UEW: FU, ?U *seőma] > osztj. simá, de természetesen nem minden etimológiai szócsalád minden tagjában következett be, pl. [39] FP *pelme (*pel’me) ’Schmutz’ > ?fi. pelme, pelmua-, ?[votj. peri-, (penm-), penmal-, ?zürj. pejim, pödm]. Több esetben a szókezdő palatalizált mássalhangzó hatására részleges hasonulás (palatalizáció) következhetett be az elő- vagy az ősmagyarban, és némely rokonaiban is ez történhetett, vagy a */-nek további részleges asszimiláció következtében nazális folytatója keletkezett: *C (= */, *ő) > *C (= */’, *(5) > *j (> 0!*n, majd *n > n > rí), pl. [24] FU *colme ’Knoten, Bündel; binden’ (> *coíme) >
