Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Tanulmányok - Honti László: Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *3m3 és *C(3)m3 szekvenciáknak és magyar képviseleteiknek viszonyához (On the relation between PU/PFU/PUg *3m3 and *3m3 and their Hungarian reflexes) 7
Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *зтз és *С(з)тз szekvenciákhoz 23 némelykor jónak láttam azt felülbírálni, erre ritkított megjegyzéssel hívom fel a figyelmet. A táblázatokban (vagyis a két függelékben) az általam tárgyalt szócikkekre és a bennük szereplő nyelvi adatokra azok sorszámával hivatkozom. A sorszám előtti felkiáltójel arra utal, hogy az illető adatsor valamely elemének alternatív magyarázata is lehetséges. Két hangtörténeti kérdés vár válaszra: 1. milyen körülmények közt maradt meg az alapnyelvi *m (pl. em-ik), és mikor következett be az *m (> *w) > v/з a magyarban (pl. név, nyúl), 2. milyen körülmények közt őrződött meg a magyarban az alapnyelvi *С(з)т szekvencia С(з)т-ként (pl. álom), Cv-ként vagy J-ként (pl. nyelv ~ R help = nyelő), C-ként (pl. szív) vagy f-ként (pl. R szí7 ’szív’), és mikor egyszerűsödött зт-mé (pl. szem), 3v-vé (pl. név) vagy зу/з-vé (pl. lé ~ lev-et)l A következőkben kísérletet teszek a válaszadásra: 1. Az *m > > magyar v képviseletet mutató szavak alapnyelvi előzményében nem található alapnyelvi képző, míg az m-et megőrzőitek egy részében van, esetleg már az alapnyelvben is volt alternative. Vajon ez utóbbi körülménynek lehet-e szerepe a kétféle képviseletben? Az eme és az emik szó mamiális hangja, az m vajon nem a ’szopás’ fogalmának köszönheti megmaradását? A töm és a temet talán csak akkor lenne összekapcsolható a cseremisszel az első kritérium alapján, ha a t képző még az *m > magyar (*w >) v változás előtt járult az igetőhőz. Az mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy az *зтз kettős magyar képviseletére nincs megnyugtató magyarázat. Bárczi megkísérelte az alapnyelvi *m magyar képviseleteinek magyarázatát: „E magyar nazális [ti. az m\ H. L.] mind szó belseji fgr. *m-re mehet vissza, azzal a különbséggel, hogy a szókezdő *mminden egyes esetben megmarad... míg a szó belsejében csak az esetek egy részében őrződik meg, így rendesen, amikor mássalhangzóval érintkezett, pl. szem (vö. pl. f. silma), három (vö. pl. f. kolme, osztyák yolom), továbbá néhány más esetben, amikor ősi nyelvjárási különfejlődésre, esetleg visszaütésre (regreszszióra) gondolhatunk, pl. töm (vö. pl. cser. tem- ’megtölt’), homorú (vö. pl. f. kumara ’meghajlott’)” (Bárczi 1958: 113-114; hasonlóan E. Abaffy 2003: 118). A nyelvjárási különfejlődés azonban üres hipotézis, sem igazolni, sem megcáfolni nem lehet, legfeljebb a finn-volgai és a szamojéd nyelvekben meglévő hasonló kettősségek alapján tulajdoníthatnánk némi valószínűséget a nyelvjárási kiilönfejlődésnek. A regresszió feltevése azonban minden alapot nélkülöz... A jegyzékben felsorakoztatott, intervokalikus *m-1 tartalmazó etimológiák egytől-egyig biztosak, (egyelőre?) azonban nem sikerült kimutatni olyan különbségeket a kétféle (az m és az v) képviseletű szavaink előzményei között, amelyek racionális magyarázatot kínálnának. Következésképp e probléma megoldása még várat magára.
