Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Beregszászi Anikó - Csernicskó István: ...itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról (What is the value of a word here? Writings on the language use of Transcarpathian Hungarians) (Kozmács István) 402
402 Szemle, ismertetések Beregszászi Anikó - Csernicskó István: ...itt mennyit ér a szó? írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról PoliPrint, 2004. 206 lap Hét éve, 2004 végén jelent meg a kárpátaljai magyar szerzőpáros könyve. A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola két oktatójának tanulmánykötete négy részben mutatja be a Kárpátalján élő magyarok nyelvhasználatának jellemzőit, az azokkal kapcsolatos politikai és nyelvhasználati problémákat. A kötetben négy korábban megjelent, aktualizált írás mellett kilenc új közlésű írást olvashatunk. A tetszetős kötetet számos korábbi munkájuk előzte meg, s annak megjelenése óta eltelt időben is újabb művekkel jelentkeztek. A kötetről Kolláth Anna írt részletes és alapos ismertetést (Kolláth 2005). A kötet négy fő része egymásra épülve, szinte tankönyvszerűen, azonban magas szakmai színvonalon ismerteti meg a szakértő és laikus olvasót a határon túl élő kisebbségi magyarság nyelvhasználati problémáival. Az első rész (Kik és hányán használják a magyar nyelvet Kárpátalján?) egyetlen írást tartalmaz. Ebből megismerhetjük a kárpátaljai magyar népesség demográfiai helyzetét, különös tekintettel a nyelvcsere/nyelvmegtartás szempontjára. Miután jól áttekinthető táblázatok és grafikonok segítségével szinte teljes részletességgel bemutatják a szerzők az itt élő magyarság demográfiai helyzetét, arra a végső megállapításra jutnak, hogy „a Kárpátalján élő magyar lakosság demográfiailag kedvező helyzetben van az anyanyelve megtartása szempontjából”. Nem szétszórtan, hanem tömbben, és nagyrészt olyan településeken élnek, ahol a magyar lakosság abszolút többségben van; lakóterületük közvetlenül érintkezik Magyarországgal, bár a magyar településterület folyamatosan csökken, ahogy a magyarok aránya is lassan esik (19). A következő rész (A nyelvi jogok az elméletben és a gyakorlatban) öt írást tartalmaz. Ezekben az írásokban egyértelműen kimutatják, hogy a korábban jellemzett kedvező demográfiai helyzet csupán lehetőségét adja meg az anyanyelv megtartásának. Az állami, a politikai szándék nélkül a kedvező helyzet nem elegendő. Két ukrán törvény (Ukrajna törvénye A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek európai Kartája ratifikációjáról, 1999, módosítva 2003) összevetése után kimutatják, hogy a második változat visszalépés az első változathoz képest, mivel többek között egységesen kezeli az Ukrajna területén élő kisebbségeket. A törvény nincs tekintettel arra, hogy eltérő súlyuk van az egyes nyelveknek az országon belül, hogy egészen eltérő nyelvhasználati igényei vannak a nyelvcsere küszöbén álló kisebbségeknek mint a kiterjedt anyanyelvi intézményhálózattal rendelkező oroszoknak, románoknak vagy magyaroknak. Ez a megközelítés nem is lenne problémás, ha felülről közelítené meg a kisebbségi nyelvhasználat kérdését. A korábbi törvénnyel (1999) szemben azonban - amelyben elérhetővé kívánta tenni az iskola-előkészítő, az általános és középiskola,
