Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Csernicskó István - Fedinec Csilla - Tarnóczy Mariann - Vanconé Kremmer Ildikó (szerk.): Utazás a magyar nyelv körül (Journey around the Hungarian language) (Szabó Tamás Péter) 393
394 Szemle, ismertetések beszélgetésből kiragadunk mondatokat, esetleg megjegyzünk egyes mondatokat, s kinevezzük őket definícióknak, vagy megjegyzünk egyes szavakat, kifejezéseket, vagy egyes szavak részleteiből, sőt betűkből betűszavakat csinálunk, vagy egyetlen betűnek tulajdonítunk jelentést - ez igaz, de mindennek csak akkor van értelme, ha együtt tettük azt a folyamatos utat, hogy »itt mi együtt most a mindnyájunkat érdeklő egyetlen fontos dolgot, tudniillik hogy élünk, azt beszéljük meg«. Problémáinkat megosztjuk.” (Kontra György 2008: 101; én emeltem ki: Sz. T. P.) Kontra Miklós 2010-ben ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ebből az alkalomból kollégái tanulmánykötettel lepték meg. A szerkesztők olyanok írásait válogatták egybe, akikkel az ünnepelt együtt dolgozott, együtt gondolkodott, eszmét cserélt - akikkel közösen utazott a magyar és más nyelvek körül. A cím tehát nemcsak Kontra Miklós eddigi pályafutásáról, hanem a vele együtt gondolkodók útjairól is szól. Az ünnepeknek számos nem magyar útitársa küldött írást. A kötetet - a születésnapi köszöntőkötetek gyakran mechanikus megoldásaitól eltérően -jól átgondolt, feszes gondolati ív jellemzi. A bevezető, elsősorban Kontra Miklós személyét és személyiségét, személyes életpéldáját felidéző írásokat Cseresnyési László, Robert Phillipson, Töve Skutnabb-Kangas, Ladányi Mária, Saly Noémi, Göncz Lajos és Csatári Bálint írta. Ebben személyes találkozások, közös munkálatok kapcsán idézik fel az ünnepekhez kapcsolódó élményeiket, érzéseiket. A következő, „Nyelv és erkölcs” című részben a nyelvi variabilitás kérdéseit általánosságban tárgyaló művek olvashatók. (Ennek a blokknak az első írása az előzőhöz is tartozhatna, mivel Kontra Ferenc az ünnepelt szülőföldje és saját személyes emlékei kapcsán fejtegeti a kisebbségi identitás, tolerancia és intolerancia kérdéseit.) A „Laboviánus szociolingvis(z)t(ik)a” című rész a variabilitás tudományos megközelítésmódjairól szól, a „Nyelv és politika” fejezet pedig az ünnepelt munkásságának egyik központi kérdését tematizálja. A „Szóban és írásban” című összeállítás egyes konkrét nyelvi változókra fókuszál. A kötetben végigjárható út során tehát mintha egyre közelebb jönne, egyre nagyobb felbontásban válna vizsgálhatóvá a nyelv sokszínűsége. A jelen ismertetés élére nemcsak azért került az ünnepelt édesapjától származó idézet, mert Szabó T. Attila tanulmánya utalt arra a műre, amelyből származik (kiemelve a biológus apa és a nyelvész fiú munkásságának, szemléletmódjának párhuzamait), hanem azért is, mert rávilágít két jellemzőre, ami a szűkebb szakmai körökön kívül is érdekessé, értékessé teheti a tudományos kutatásokat. Az egyik a közös érintettség: az, hogy a tudomány olyan problémákat dolgozzon fel, amelyek a közösség számára is lényegesek, érvényesek. A tudomány ebben az esetben a lét problémáival foglalkozik. A másik jellemző a tudós közösségvállalása a közösségével. Ez az, amit a biológus édesapa úgy fogalmazott meg, hogy „mindennek csak akkor van értelme, ha együtt tettük azt a folyamatos utat”. A tudomány tehát elsősorban nem a tudós megdicsőüléseként vagy mindentudásának kinyilatkoztatásaként tud érdekes és értékes lenni, hanem akkor, ha a tudós együtt gondolkodik, együtt halad és közösséget vállal azokkal, akiknek az életét a maga speciális szempontjai szerint
