Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sirkka Saarinen - Eeva Herrala (tóim.): Murros. Suomalais-ugrilaiset kielet ja kulttuurit globalasaation paineissa (Maticsák Sándor) 330
336 Szemle, ismertetések Internet révén az angol szerepe egyre nő, de a finn identitást ez nem fogja veszélyeztetni - reméli Luutonen. A fejezet másik tanulmányában (Fennougristiikka globalisaation paineessa, 109- 126) Johanna Laakso azt vizsgálja, mit jelent a globalizáció a veszélyeztetett nyelveknek. A 21. században egyre több tényező fenyegeti a kis nyelveket, a nemzetek fölötti politikai és gazdasági szervezetek és a nemzetek fölötti „gyilkos nyelvek” (tapp aj akielet), mindenekelőtt az angol egyre több hatalmi eszközhöz jutnak. A globalizáció eredményeképp a többségnek több pénze is van, ezáltal jobban jelen van a kultúrában és a tömegtájékoztatásban is. Pozitív jelenség, hogy a nemzetállamok szerepének gyengülése néhol a kisebbségek felbátorodásához vezet (elsősorban a számik, ill. a kvének, a meänkieli beszélői vagy a vőruk és a szetuk). A nemzetköziség erősödésével a sokszínű nyelvtudás is felértékelődik. A klasszikus finnugrisztika távolságot tartott a nemzetiségi politikától, az etnopolitika kérdéseivel nem foglalkozott, de jelenkori tudományunk nem kerülheti meg a veszélyeztetett nyelvek kérdését. Foglalkozunk kell az emberi jogok, a környezetszennyezés és az etnofuturizmus kérdéseivel. A globalizáció egyik eredménye az emberek szabad mozgása. A nyelveket tudó, iskolázott fiatalok egyre nagyobb számban távoznak külföldre, s majd az idő fogja megmutatni, esetükben is igaz-e a háromgenerációs nyelvvesztés, vagy a két- és többnyelvűség presztízsének növekedésével inkább fennmarad (anya)nyelvük? A finnugor nyelvtudománynak lassacskán foglalkoznia kell a népek vándorlásának nyelvi jelenségeivel. A finnugrisztikának a mai (tudományos) világban elfoglalt helyzetéről Laakso nem fest túl rózsás képet. Tudományterületünk tudósai általában nem dolgoznak csoportmunkában, hálózatszerűén, a kutatott témák nem állnak össze nagy projektekké. Ezt a tudományágat Eurázsia kis részén művelik (és még valamicskét Észak- Amerikában), a szédületes gazdasági fejlődést bemutató Ázsiában azonban egyáltalán nem. Komoly probléma az is, hogy nagyon nagy a digitális szakadék az oroszországi finnugor népek és a Nyugat között. E megváltozott világban meg kell változnia a finnugor nyelvek és kultúrák kutatásának is, elsősorban a nemzetközi nyelvtudományba kell beilleszkednie. Ennek egyik lehetséges területe a kisebbségi és veszélyeztetett nyelvek kutatása, a másik fontos együttműködési lehetőséget a nyelvtipológiai vizsgálatok jelenthetik. 3. A kötet harmadik részében Pekka Hakamies tanulmányában (Suomalaisugrilaiset monikansallisessa imperiumissa, 129-148) az Orosz Birodalom finnugor népeinek történetét tekinti át dióhéjban. Bemutatja a kazanyi kánság bukása (1552) utáni helyzetet, szól az egyház szerepéről, az oroszosítási törekvésekről, a szibériai népek 19. századi helyzetéről (inorodci), az 1917-es események utáni korenizacija jelenségéről, a harmincas évek terrorjáról, a szocializmus éveiről, majd a jelen helyzetről.
