Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7
Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban 29 ook nu nog de verwante woorden Duits es en Engels it; als lidwoord is het typisch Nederlands” (Philippa 2005: 426).20 Következzék pár további példa a germán nyelvekből: A holland írott nyelvi, udvarias gij ’Ön, Önök; Te, Ti’ személyes névmás, amelynek a gyenge formája ge, hasonló módon jött létre. Ezekről így ír De Vries etimológiai szótára: „gij vnw., onder zwakke toon ge. De schrijftaalvorm in fränkische dial, naast de volkstaalvorm jij, je, mnl. ghi, dial.ji, eigenlijk 2de pers. mv. - onfrank. gi, os. gi, ohd. ir (nhd. ihr), ofri. i, oe. ge (ne. ye), on. ér. - De grondvorm is *jiz, die onder invloed van *wiz (zie: wij) uit *jüz is ontstaan, vgl. got. jüs [...] [Bekezdés.] De ontwikkeling van j > g had plaats in fränkische dialecten; in het Hollands had de taal van ouds j, maar daarnaast kwam onder fränkische invloed de g-vorm steeds meer op” (De Vries 1987: 207).21 Egy másik etimológiai szótár nem a ’mi’ névmás analógiájával, hanem az ’én’ függőeseti formájáéval számol: „gij [pers.vnw.] ighi (2e pers. mv.) 1220-1240) vgl. gotisch jüs [idem], het vocalisme van het ni. is te danken aan invloed van mij; de oorspr. anlautende j werd in een aantal fränkische dialecten tot g, maar niet in de ingveoonse. Aanvankelijk, door de in de Middeleeuwen overheersende positie van Brabant, overwon de gij vorm in geschrifte. Híj bleef nog lang in de deftige taal in het Noorden behouden. Met de opkomst van Holland overwon daar de jij vorm. Aanvankelijk was gij de onderwerpsvorm van de 2e pers. mv.: al-20 „het névelő és egyes számú 3. személyű, semleges nemű személyes névmás [Bekezdés.] Eleinte mint egyes számú 3. személyű, semleges nemű személyes névmás: óholland it [10. század...]; középholland het, ritkábban et. (h)it stb., gyakran enklitikusan: -t vagy -et. Névelőként: középholland het ghemeen convente ’az egész konvent, az összes szerzetes’ [...], het ghestant ’az állapot, a helyzet’ [...], gyakran proklitikusan is: í-. [Bekezdés.] Közös germán névmás az ősgermán *it alakból. Az Északi-tenger vidékének germán területén egy valószínűleg rámutató funkciójú, h- kezdetű partikula került ezen névmás elé mind a het, mind a ► ни, ► нем, ► haar 1 és ► hun, hen alakok esetében. Ezt lásd ► hier [... ] [Bekezdés.] ószász it (középnémet it); ófelnémet iz (középfelnémet ez, újfelnémet es); ófríz hit (újfríz if); óangol hit (újangol it); ónorvég hit; gót ita; < ősgermán *it. [Bekezdés.] A 3. személyű személyes névmások nem alkottak önálló paradigmát az indoeurópai alapnyelvben, az ilyen névmások mutató névmásokra vezethetők vissza. A germán esetében ez legtöbbnyire az indoeurópai *hie, ebből van a semleges nemű egyes számú nominativus: *(h,)id. Ezek összetartoznak egyebek közt a latin id az’ névmással; szanszkrit idám; óír ed ’az’. [Bekezdés.] A het eredetileg csak személyes névmás volt, mint most a német es és az angol it; névelőként csak a hollandban van meg.” 21 „gij névmás, a gyenge hangsúlyú a ge. Az írott nyelvi alak a frank dialektusokban a népnyelvi jij, je, középholland ghi, nyelvjárási ji mellett voltaképpen többes számú 2. személyű névmás - óalsófrank gi, ószász gi, ófelnémet ir (újfelnémet ihr), ófríz i, óangol ge (újangol yé), ónorvég ér. - Az alapalak *jiz, amely a *wiz (lásd: wij) hatására *jüz formából keletkezett, vö. gót fűz [...] [Bekezdés.] Aj > g változás frank dialektusokban következett be; a voltaképpeni holland [= a Holland tartománybeli] dialektusban régtől fogva) volt, de aztán a frankg-s alak hatása egyre erősebben érvényesült”.
